A KÚRIA DÖNTÖTT: TILOS A ROVÁSÍRÁS!

A „születési vagy házassági családi és utónevének az általa használt és elismert írásképe”-ként definiált polgár aláírásának fogalmán kívül további meghatározást nem tartalmaz. /Így azt sem, hogy kizárólag a latin\-betűs magyar abc betűkészlet, illetve annak az oktatásban ma használt betűformáival, kötési szabályaival, kis\- vagy nagybetűivel, vagy csak folyóírással stb\./

lehetne az aláírást létrehozni, és nem tartalmazza az olvashatóság feltételét sem. Álláspontja szerint az ezen jogszabályhely minden tartalmi elemének megfelelő, általa használt és elismert íráskép elutasítása nem jogszabályszerű.

A Kúria szerint viszont a törvényből az következik, hogy nem lehet rovással róni a nevünket.

Sőt, a szóbeli indoklás során elhangzott: amíg hagyományőrzésként használja a rovást valaki, addig teheti, amíg “át nem téved (!) a közjog területére”. Ez esetben ugyanis a magánszférából a közjog területére váltunk, s abban nincs helye a magyar nyelvtanban szabályozott (tehát latinbetűs) formától való eltérésre.

“Senkiben nem merül fel kétség, hogy a magyar helyesírás szabályát kövessék” – indokolta Dr. Rothermel Erika bírónő.

Ezután rátért arra, hogy “a rovásírás képi világát nagyon kevesen ismerik”, valamint semmilyen jogszabályban nem szerepel a rovás. Mivel a kérelmező nem jelölt meg jogszabályi hivatkozást különleges igényéhez, a rovás használatának jogszerűségét alátámasztandó, ezért új információval nem bővült a keresete az előző ítélethez képest.

Tehát az alárovás igénye jogilag nem alátámasztható a Kúria ítélete szerint.

Ezek szerint teljesen lényegtelen, hogy a magyar kultúra része a székely-magyar rovás, mert ennek semmilyen nyoma nincs a  törvények, a jogszabályok világában. Itt lett volna értelme annak, amikor az Alaptörvénybe bekerült a jelnyelv, hogy akkor talán elfért volna fél mondatban a székely-magyar rovásra való hivatkozás is (mint védendő érték), vagy akár a Hungarikum törvényben, ha már a Nemzeti Alaptantervben sem szerepel.

Arra az észrevételre, hogy a rovás aláírást betiltó belső körlevél dátuma óta (2014. augusztus 28.) több esetben is kiadásra került rovásos igazolvány, az a megdöbbentő válasz, “hogy nincs relevanciája, hogy más esetekhez kiadtak rovásos igazolványt”.

Az ítélet írásos szövegét is közöljük, amint kézhez kapjuk. Horváth István felperesnek ma sem volt szerencséje, az általa elismert írásképpel továbbra sem írhatja le nevét.

Annyit azonban a perrel sikerült történelmi pillanatot elérni, hogy elmondhatjuk, a Kúria is foglalkozott a székely-magyar rovással, először a magyar jogtörténetben.

Ismét a “merjünk kicsik lenni” eszméje és az “amit nem tilt a törvény, az szabad” elve helyett az ötvenes évekből jól ismert “ami nincs a törvényben, azt nem lehet” felfogás érvényesült.

(Rovás Infó)