Pokémon Go: játékos állami megfigyelés és tömegmanipuláció
Mostanra valószínűleg mindenki hallott már a Pokémon Go nevű új mobil játékról, aminek lényege, hogy a program által virtuálisan elhelyezett szörnyeket kell megtalálni valóságos helyszíneken, amiért pontok járnak.
Aki esetleg nehezen tudja elképzelni a játék menetét, ez a hivatalos bemutató talán segít: youtube…
/A „kiterjesztett valóságra” épülő játékok lényege, hogy a játékosnak virtuális tárgyakat kell megtalálni a való világban, aminek hatására, legalábbis a Pokémon Go esetében, milliók keltek útra és járják az utcákat vadon „élő” Pokémonok után kutatva\./
Amiről talán kevesebben hallottak, hogy az applikációt kifejlesztő Niantic Labs egy évvel ezelőtt még a Google egyik új vállalkozása volt. Bár a Google továbbra is a cég elsőszámú finanszírozója, magát a vállalkozást John Hanke hozta létre, aki a Keyhole nevű mapping cég alapítója is, amit viszont a CIA tőkealapja finanszírozott, és amiből később a Google Maps lett.
Tehát annak ellenére, hogy az Egyesült Államokban most épp nem sikerült megszavazni az államimegfigyelés fokozását célzó új törvényt, ez az új alkalmazás ennél sokkal többet elér ezen a téren, ráadásul mindenféle macerás jogi procedúra nélkül. Sőt, még pénzt is hoz a házhoz. Méghozzá nem keveset. A piacra dobás utáni első héten csak az Egyesült Államokban 7,5 millióan töltötték le és napi 1,6 millió dollár bevételt generált a Nintendo számára, a cég értéke pedig két nap alatt 7,5 milliárd dollárral emelkedett.
Ez már nem játék és a java még hátravan.
A fenti és egyéb okok miatt sokak szerint egy játéknak álcázott megfigyelési eszközről van szó, ami pszichológiai befolyásoló eszköznek sem utolsó. A megfigyelési célok elérése érdekében nem kell mást tenni, mint lepottyantani egy sok pontot érő virtuális szörnyet a célhelyszínre és hamarosan csapatostul jelennek meg a játékosok, valamennyien egyazon pont felé irányítva telefonjaikat a virtuális pontokreményében.
Eközben a telefon kamerája valósidőben sugározza a látottakat, a játékosok GPS koordinátáival egyetemben. Minél több embert akarnak egy adott helyen látni, annál értékesebb szörnyeket helyeznek oda, aminek eredményeként megindul az áradat, ki gyalog, ki taxival, ki pedig biciklivel sietve a helyszínre, hogy megkaparintsa az „értékes” plusz pontokat.
A játék segítségével az engedelmes és unatkozó lakosságot engedelmes és egyúttal hasznos kémekké változtatják. Érdemes egy pillantást vetni arra, hogy mi történik, amikor hirtelen egy nagyon sok pontot érő szörny jelenik meg egy bizonyos helyszínen, ez esetben éppen a Central Parkban New Yorkban:
A kínai közösségi oldalakon az a hír kering, hogy a játékot, legalábbis részben, kémkedési céllal hozták létre és a játék bojkottálására szólítanak fel. Az elmélet szerint, ha egy értékes Pokémon szörnyet senki sem gyűjt be, akkor abból az következik, hogy a helyszín, ahová a szörnyet virtuálisan elhelyezték, titkos, így a nyugati hatalmak könnyűszerrel feltérképezhetik más országok katonai vagy titkos helyszíneit.
Oroszországban több politikus is felszólalt a játék ellen, ördöginek vagy a külföldi titkosszolgálatok által kreált titkos fegyvernek nevezve és az app használatáért akár börtön is járhat.
„Néhány ügyes gyerek megalkotta ezt az ötletes játékot. Az a gyanúm, hogy a fejlesztésben részt vettek a titkosszolgálatok is, amelyek videós információkat gyűjtenek a világ minden tájáról” – nyilatkozta Nyikolaj Nyikiforov orosz távközlési és tömegtájékoztatási miniszter.
Egy biztos, egyesek számára a játékok és a valóság közötti határok egyre halványabbak. Ma még csak a telefon kijelzőjén látható a valóság kiterjesztése, de a kijelzők szerepét hamarosan a szemüvegek és a kontaktlencsék veszik át.
Például így:
A Pokémon Go által demonstrált kiterjesztett valóság nemcsak tökéletes eszköz a kémkedésre, de megmutatja, hogy milyen könnyen manipulálhatók az emberek és ráadásul még fizetnek is érte. A szemünk elé vetített információk, amikor ráadásul már arra sem kell majd venni a fáradtságot, hogy elővegyük a telefonunkat vagy leüljünk a számítógép elé, képesek befolyásolni, hogy mit látunk, mit halunk és tapasztalunk.
A játék adatvédelmi nyilatkozata is megér néhány szót. A szokásos engedélyek, mint például, hogy a játék használhatja a telefon kameráját vagy hozzáférhet kontaktjainkhoz vagy adatainkhoz, már nem számít meglepőnek. Az már inkább, hogy a forgalmazó „a felhasználóról (vagy az általa engedélyezett gyerekről) bármilyen megszerzett információt a kormány vagy a rendőrség vagy magánszemélyek tudomására hozhat.
Mi baj lehetne ebből?
Miért baj, ha a virtuális világot, vagyis az Internetet és a mobilos applikációkat és ezeken keresztül a lakosság erre kapható és láthatólag igen jelentős részének érdeklődését jelenleg uraló új játékot egy CIA közeli üzletember indította el, aki a Google szárnyai alatt alapozta meg cégét?
A játék bebizonyította, hogy többé nincs szükség törvényekre és bonyolult szabályozásra a lakosság adatainak megszerzéséhez. Elég egy jól megírt játék és az emberek fizetnek saját megfigyelésükért.
Üdvözlünk a „Mátrix Gazdaságban” ahol az emberek fizetnek azért, hogy megfigyelhessék egymást és még jól is szórakoznak közben.
Huxley irigykedne, ha látná, hogy a mi világunk az övénél is „szebb”.
A cikkhez használt forrás: corbettreport.com
Forrás: idokjelei.hu
2016. július 21. (csütörtök), 09:54
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
