Mindenegyben blog 2025. január 29. (szerda), 13:23
Egy évvel fiam halála után láttam menyem sírját a temetőben
"Asszonyom... megérkeztünk," szólalt meg a taxisofőr, ahogy megállt a temető kapujánál, és ezzel visszarántott a gondolataimból.
Kiszálltam a taxiból, tekintetem a temetőkapura szegezve, és a sofőrhöz fordultam: "Kérem, várjon meg itt... Nem fogok sokáig maradni." Mély, fájdalmas sóhajjal léptem be a temetőbe, kezemben remegtek a virágok.
A temető csendje kísérteties volt, ahogy óvatosan haladtam a sírok során keresztül, keresve Kristóf nyughelyét. Egy hullámnyi fájdalmas érzelem öntött el, ahogy megközelítettem a sírját és letérdeltem, óvatosan letéve a virágokat a földre.
"Kicsim... Ó, Kristóf. Anya itt van... Eljöttem, hogy lássalak..." könnyek törtek elő belőlem, ahogy remegő kezemmel végigsimítottam Kristóf sírkövén. De ekkor valami megakadt a szememben — egy másik sír, pont Kristófé mellett.
Hitetlenkedve meredtem a melléksíron lévő feliratra. Nem akartam elhinni a szememnek: „Szeretettel emlékezünk Harper S.-re.” ?⬇️⬇️?A teljes történet megrázó fordulatokat tartogat, amit az olvasók a kommentekben találhatnak meg.
