Anikó kőkeményen nekiment és kiosztotta a hajléktalanokat: " Gyűlölöm, hogy büdösek, pofátlanok," nyílt levél mindenkinek - Szerintetek igaza van?
Hirdetés
Hirdetés
Nálam most végképp betelt, ennyi volt, kész. Pedig utálom látni őket!
Utálom, hogy rám köszönnek és aprópénzt kunyerálnak. Utálom, hogy büdösek és koszosak, gusztustalanok és öntörvényűek, és nem ismernek határokat. /Utálom, hogy kitaszítottságuk fájdalmát haragba fordítják, hogy agresszívekké és pimaszakká válnak, hogy békés embereket zaklatnak\./
Utálom, hogy nekik már minden mindegy.
Hirdetés
És utálom, hogy én meg nem teszek semmit. Néha ugyan viszek pár ruhát a közért nagy kukái mellé, vagy egy régi paplant, vagy mellé teszem az üveget, nem bele, hogy vissza tudják váltani és aztán alkoholt vegyenek belőle.
Igen, alkoholt, és én is azt vennék, ha az utcán kellene élnem. Azt vennék, nem kenyeret, mert arra vágynék, hogy lehetőleg ne legyek józan. Hogy folytonosan eltompítson valami, hogy ne érezzem a saját szagomat, ne lássam a saját egyre idegenebbé váló bőrömet, hogy ne halljam a saját gondolataimat.
Hirdetés
Alkoholt vennék, hogy lemossam vele a szégyent, az emberek pillantásait amikor kiszállnak az autójukból, az érzést amikor nagy ívben kikerülnek nehogy megfertőzze őket a létezésem, amikor félnek tőlem, utálkoznak, lesajnálnak, vagy éppen megvernek, mert én éppen rosszkor rossz időben, és mert engem lehet.
Igen, leinnám magam, mert nem akarnék emlékezni arra az időre, amikor még volt hova hazamennem, volt hol fürdenem, reggel volt min kávét főznöm, és nem kellett a bokorba pisálnom, hogy aztán a kutyák is acsarkodva ugassanak rám, mert rosszemberszagú vagyok.
Hirdetés
Most az én adómból a rendőr azzal tölti az idejét, hogy felsőbb utasításra hajléktalant zaklat. A bíróság az én pénzemből meg gyorsítottan elítéli, de az igazi bűnre nincs kapacitásuk.
Hirdetés
Életvitelszerűen a közterületen tartózkodni bűn. Életvitelszerűen a közvagyont lopni megengedett.
A palota ablakából üldözni a szegénységet az rendben van. Megtanulhatnánk már, mert megmondták nekünk, hogy mindenki annyit ér amennyije van.
Olyan világot szeretnék, ahol a politikus a példamutatásával akar hatni, nem megfélemlítéssel és embertelenséggel. Ahol az állampolgár a lelkiismeretére hallgat nem a gyávaságára. Ahol senki sorsa nem dől el azzal, milyen anyagi körülmények közé születik.
És mindenki annyit ér, amennyije a fejében és a szívében van.
Hirdetés
Igen, tudom, reménytelenül naiv vagyok.
Szégyellem magam. Mert én is hagytam, hogy ez történjen. Mert nem mentem ki az utcára már nagyon régen, és nem hívtam magammal még egy embert.
Szégyellem, hogy eluralkodott bennem a reménytelenség, és nem hiszek már a változásban. Szégyellem, hogy elmenekülök a lakásom falai közé.
Mert nekem még van. Mert szerencsés vagyok. Ez különböztet meg tőlük.
Hirdetés
Ja, mert nekik jó így? Nem is akarnak ezek jobbat? Állatok ezek, reménytelen birkák?
Kapjunk már a fejünkhöz emberek!!! Mi mit csinálunk itt most társadalmi szinten? Nekünk jó így? Nem akarunk jobbat? Reménytelen birkák vagyunk?
2018. október 21. (vasárnap), 12:53
Hirdetés
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
Hirdetés
