Az anya állandóan csak szidta a fiát rossz jegyei miatt. Ám a nagyapa temetésén életre szóló leckét kapott a gyerekétől:
Az anya állandóan csak szidta a fiát rossz jegyei miatt. Ám a nagyapa temetésén életre szóló leckét kapott a gyerekétől:
A fiam tizenhat éves volt, amikor olyat tett, amitől tátva maradt a szemem, és amivel teljesen átértékelődött bennem minden…
Egyike voltam azon szerencsés gyerekek, akik könnyen tudtak tanulni. /Amikor szülő lettem, szerettem volna, ha mindkét gyermekem a nyomdokaimba lép, ezért minden lehetőséges támogatást megadtam nekik, hogy jól teljesítsenek az iskolában\./
Amanda, a nagyobbik gyermekem olyan volt, mint én.
Nagyon kedves, szerető fiatal volt, soha nem okozott problémát senkinek, de minden este ott kellett vele ülnöm, hogy befejezze a házi feladatát, magántanárokat kellett fogadnom, hogy tudja tartani a tempót a többiekkel, de így is sokszor sírt, sírtunk.
Eric tizenhat éves volt, amikor olyat tett, hogy tátva maradt a szemem. A nappaliban ültünk, amikor megcsörrent a telefon, és jött a szívbemarkoló üzenet, hogy édesapám súlyos szívrohamot kapott, és 79 évesen elhunyt.Papa, ahogy Eric hívta, kisfiam első öt évében minden nap az élete része volt. A férjem éjjel dolgozott és nappal aludt akkoriban, Papa volt, aki elvitte Ericet hajat vágatni, fagyizni, ő focizott vele ezekben az években.
Amikor beléptünk a temetőben a helyiségbe, csak álltam az ajtóban és néztem az apámat. A gyerekeim a két oldalamon álltak, éreztem, ahogy Eric fogja a kezemet, amint befelé lépkedtünk. Rengeteg rokon és barát állt bent, volt, aki néhány mondatot mesélt apámról, volt, aki csak megérintette a kezemet együttérzést nyilvánítva.
Hirtelen rájöttem, hogy Eric nincs mellettem. Megfordultam, és láttam, hogy a bejárathoz közel segít az időseknek fel- és lelépni a lépcsőn, bejönni az ajtón.
Később este a temetkezési vállalkozó azt mondta, hogy még egy koporsóvivőre lenne szüksége. Eric azonnal megkérdezte: Uram, én segíthetek?
A férfi azt javasolta, hogy inkább maradjon a nővérével és velem, de Eric megrázta a fejét.
Ettől a pillanattól kezdve tudtam, hogy soha nem szidom többé a fiamat a rossz jegyeiért. Soha többé nem várom el, hogy legyen „valaki”, mert senki nem lehet olyan jó ember, mint amilyen lett az fiam. Együttérző, gondoskodó – és nem a könyvek tanították neki ezeket a dolgokat.
Ő már húsz éves, és továbbra is átadja másoknak a benne lévő kedvességét, humorát és együttérzését, bárhová is megy.
Nem a tudomány és a matematika tudása tesz különlegessé egy embert, hanem a hatalmas nagy szíve.
2022. március 31. (csütörtök), 22:34
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
