Bódi László ‘Cipő’ édesanyjának megrendítő vallomása

Ne mondjátok meg anyukámnak, hogy én nagybeteg vagyok” – Bódi László ‘Cipő’ édesanyjának megrendítő vallomása.

Ha még élne, most ünnepelné a 60. születésnapját. Ehelyett édesanyja, Gizella egy fényképet szorongat a kezében, és visszaemlékszik egy fiúra, akinek dalaiban már fiatalon ott volt a halál szele...

Május 3-án lett volna 60 éves Bódi László, vagy ahogy az ország ismerte és szerette: Cipő, a Republic együttes ikonikus frontembere. Már 12 éve nincs közöttünk, de az emléke, hangja, dalai – és az édesanyja, Gizi néni – máig élő kapocsként őrzik őt a világban. /A Heti Napló Sváby Andrással című műsor most megrendítő riportban idézte fel a múltat\./

A fiú, akit már fiatalon megérintett a halál árnyéka.

Hirdetés

18 éves sem volt, amikor életveszélyes állapotba került – egy „Ki Mit Tud?” kudarc miatt. A fájdalom, amit a sikertelenség okozott, nemcsak a lelkét, de a testét is megtörte. Kórházba került, ahol egy ágytársa figyelmeztette az édesanyát: nézzen be az éjjeliszekrénybe.

A papíron, amit ott talált, ez állt:

„Hideg szél fújt az ablakon, kórházi ágyam pamlagon. És ha meghalok, a Hobo Blues Banddel temessenek.”

Gizi néni azóta is őrzi ezt a cetlit. Ekkor kezdődött fia különleges kapcsolata a túlvilággal – egy belső küzdelem, amit dalain keresztül élete végéig vívott.

Az anya, aki kétszer temette el szeretteit.

Előbb férjét, idősebb Bódi Lászlót, majd imádott fiát is el kellett búcsúztatnia. Ma már csak lánya, Marica van mellette, aki – ahogy az édesanya elárulta – „szebben énekel, mint valaha Cipő”. A veszteség azonban örök nyomot hagyott benne:

„Azért van nekem ez a sok betegségem… még az a jó, hogy élek… Még mindig dolgozok a kertben, ültetek virágokat, hogy elfelejtsem a dolgokat.”

„Nem vagy egyedül, anyu…”.

Cipő és édesanyja kapcsolata a halálon túl is él. Gizella hiszi – és látja – hogy fia mellette van. Amikor egyedül volt otthon, lázasan, a Covid idején, egy jelenésben fiát látta:

„Ott állt Lacika a szekrénynél, és azt mondta: ’nem vagy egyedül. Itt vagyok én is a bokorban, innen nézem az embereket.’”

Gizi néni mindig a hajával látja őt, úgy, ahogy kisgyerekként emlékszik rá. Sosem tudta feldolgozni, hogy Cipő levágatta a szép, göndör szőke haját. „Megijedtem, mikor először megláttam kopaszon” – vallotta.

Egy kisfiú, aki már három hónaposan dobolt.

A fotók és emlékek között kutatva az édesanya arról is beszélt, hogy Lacika már három hónaposan a ritmust verte a kezével, két és fél évesen már énekelt, és öt évesen sem érdekelte más, csak a hangszerek. A zene ott volt vele a bölcsőtől a kórházi ágyig.

A szülei hosszú levelezés után házasodtak össze – Gizi néni az akkori Szovjetunióban élt, Cipő is ott született. Egy éves volt, amikor Magyarországra, Kisvárdára költöztek.

A munkásember édesanyja és a költő fia.

Gizi néni mindig egyszerűen nézett fiára, bármennyire is ünnepelte az ország.

„Mint bármi munkásembert, annyiban néztem” – mondta, majd hozzáfűzte:

„Az is ér annyit, mint egy énekes, költő vagy tanár. Mert ha nem lenne munkásember, nem lenne élet.”

Talán innen ered Cipő baloldali gondolkodása is – az egykori énekes a Thürmer Gyula-féle munkáspártnak is tagja volt.

Egy dal, ami mindent elmond.

Gizi néni kedvenc Republic-dala a „Ha itt lennél velem”. Nem is kell több szó. Elég az idézet:

„Fognám a két kezed, nem engedném el…”

„Kisfiam… Néha jó, amikor hallom, néha meg rossz” – mondta elcsukló hangon.

És ha most együtt lehetnének, egy rántott húst és főtt krumplit tenne elé. Cipő kedvence volt. De ő már csak egy emlék a konyhaasztalnál.

„Nem adja nekem őt soha senki vissza” – suttogta a könnyeivel küszködve egy anya, aki minden nap újraéli a veszteséget. De akinek a fia hangja még mindig ott szól a rádióban, az emléke pedig örökre itt marad velünk.

2025. június 30. (hétfő), 14:53