Borzalmas hír jött– éjszaka örökre lehunyta szemét… Gyászba borult az egész MAGYARORSZÁG!hatalmas név távozott közülünk! A cikk a hozzászólásoknál olvasható!
Gyászol az egyház és a hívő közösség: elhunyt Varjú Imre kanonok atya.
/„Az Úr hűséges szolgája hazatért” – így emlékeznek a hívek arra a papra, akinek neve évtizedeken át egyet jelentett az állhatatossággal, az alázattal és a rendíthetetlen hittel\./
Szolgálat és szenvedés: egy hivatás öröksége
Varjú Imre 1932.
A szabadságharc napjaiban, a megtorlásokkal dacolva, több paptestvérével együtt kórházakban segédkezett, és iratokat sokszorosított. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy a rendszer ellenségének bélyegezzék. Letartóztatták, és a hírhedt márianosztrai börtönbe zárták, ahol két és fél évet töltött elzárva a külvilágtól. 1959 májusában általános amnesztiával szabadult, de élete ettől kezdve sem lett egyszerűbb – állandó megfigyelés alatt állt, mint oly sok egyházhoz hű lelkipásztor a kommunista rezsim idején.
Közösségépítő munka vidéken és Budapesten
Szabadulása után sem fordított hátat hivatásának. Lelkipásztori munkáját kisebb falvakban kezdte újra, majd a főváros különböző pontjain – Újpest, Soroksár, Rákospalota – szolgált.
Egyik híve így emlékezett róla:– „Nemcsak pap volt. Apa, barát, tanácsadó, vigasztaló, aki nem félt elmenni a legszegényebb, legelhagyatottabb emberhez sem. És mindig mosolygott, még a legnagyobb fájdalmak idején is.
A budavári Mátyás-templom papjaként vonult nyugalomba
Az ezredforduló után Erdő Péter bíboros hívására a Budai Vár szívében, a Mátyás-templomban szolgált tovább, ahol nemcsak a hívek, hanem a turisták, zarándokok is megismerhették mély hitű, csendes, de annál határozottabb személyiségét. 2010. augusztus 1-jén vonult nyugdíjba, de továbbra is aktívan részt vett közösségi eseményeken, misézett, tanított, lelkigyakorlatokat vezetett.
Szellemi öröksége él tovább
Varjú Imre atya halálával nemcsak egy embert veszített el az egyház, hanem egy korszak tanúját. Egy olyan korszakét, amelyben a hit vállalása nemcsak spirituális, hanem politikai bátorságot is igényelt.
A temetéséről később intézkednek, de már most sokan jelezték: szeretnének ott lenni, hogy méltó módon búcsúzhassanak el attól az embertől, aki nemcsak Isten szolgája, hanem a közösség alappillére is volt.
„Hittel élni, hittel szolgálni – ez volt az ő útja” – fogalmazta meg egykori tanítványa.
Nyugodjék békében, Varjú Imre atya. Az örök világosság fényeskedjék neki. ✝️
2025. június 14. (szombat), 05:28
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
