Drámai hír érkezett Janicsák Vecáról
Méhnyakrákjáról vallott Janicsák Veca: „Éreztem, hogy valami nem stimmelt..."
/Egy váratlan telefonhívás, egy rutinszűrésnek induló vizsgálat, majd egy sokkoló diagnózis – így indult el az a hosszú és küzdelmes időszak, amelyről ma már megrendítő őszinteséggel beszél Janicsák Veca\./
Janicsák Veca négy évvel ezelőtt osztotta meg először a nyilvánossággal, hogy méhnyakrák miatt el kellett távolítani a méhét.
A kritikus pillanatot, amikor telefonon közölték vele a rossz hírt, máig nem felejti:
– Amikor az orvos felhív egy szűrés után, akkor az gyanús tud lenni. Ráadásul hétvége volt és telefonon keresztül közölte a hírt. Nagyon hamar lezajlott a beszélgetés.
A történtek idején Veca hálás volt környezetének, szomszédainak, akik támogatták a nehéz hónapokban, miközben ő igyekezett helytállni édesanyaként és nőként is.
A teste már korábban figyelmeztette
Bár a diagnózis derült égből villámcsapásként érkezett, Veca szerint a szervezete már korábban küldött jeleket. Fiatalon, huszonéves korában felkar-trombózissal kezelték, és úgy érzi, hogy az életében jelen lévő feszültség, valamint a környezeti hatások – ahogyan ő fogalmaz – a „rossz levegő” – szintén hozzájárulhattak a betegség kialakulásához.
"A családom támogatott, de éreztem, valami nem stimmelt és a saját döntéseim miatt belekerültem egy negatív hullámba" – vallotta be.
Veca hosszú időn át küzdött miómákkal, kislányát is így hordta ki. Bár akkor sikerült felépülnie, harmincéves korában újra súlyosbodott az állapota.
– Amikor betöltöttem a harmincat, akkor a doktornő ismét felfedezett nálam egy miómát. Nem akartam kétévente műtőasztalon feküdni, mert úgy éreztem, hogy amint felgyógyulok, addigra mehetek megint vissza – mondta az édesanya, aki egy idő után teljességgel kimerült a folyamatos bizonytalanságtól és a rendszeres kórházi kezelésektől.
A legnehezebb döntés: a hiszterektómia
A végtelennek tűnő küzdelem végül egy drasztikus, életet meghatározó lépéshez vezette.
– Ezek után a hiszterektómia mellett döntöttem, vagyis kivették a méhemet. Amikor sokat szenved az ember, akkor könnyen meghoz egy ilyen volumenű döntést, de ennek a lelki súlyával utána kell megküzdeni, mert ezzel azt értem el, hogy 30 évesen nem vagyok képes egy gyereket kihordani – hangsúlyozta Janicsák Veca.
Ez a mondat talán mindennél jobban összefoglalja azt a fájdalmat és veszteséget, amellyel meg kellett birkóznia. Nem csupán egy szerv eltávolításáról volt szó, hanem egy egész jövőkép megváltozásáról – egy olyan lehetőségről, amelyet egy nő legtöbbször természetesnek vesz, míg el nem veszti.
Ma már erősebben tekint vissza
A méhnyakrákkal való szembenézés, a műtét és az érzelmi feldolgozás hosszú út volt, de Veca ma már sokkal erősebb, tudatosabb és hálásabb. Élete új mederbe került, és igyekszik minden napból a legtöbbet kihozni – édesanyaként, nőként és előadóként is.
Története sokak számára adhat erőt: azoknak, akik hasonló betegséggel küzdenek, akik nehéz döntések előtt állnak, vagy akik egyszerűen csak szeretnék megérteni, milyen érzelmi út vezet a gyógyulás felé. Veca példája azt mutatja, hogy még a legmélyebb sebek is begyógyulhatnak – idővel, szeretettel és kitartással.
2026. február 26. (csütörtök), 18:51
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
