Elképesztő! Reggeli vizitnél a nagyképű orvos, így szólt oda a súlyosan beteg idős férfihoz: Talán adjunktus úr ha kérhetném – A bácsi erre olyat válaszolt amire senki nem számított…
Dr Gyarmati Andrea története:
Reggeli vizit. Sétálunk, főnök, beosztottak egyaránt. Olykor megállunk egy pillanatra. Társalgás a betegekkel. Hogy vagyunk? Köszönöm jól – szokásos sablonos szöveg. /A betegek fekszenek az ágyukban, mindegyikük pizsamában van\./
Hogy van Tibor bácsi – kérdezi az egyik fekvő beteget az osztályvezető orvos.
Köszönöm jól – jön a válasz, majd keresztnevén szólítja a doktort, szintén a bácsi szót hozzárakva.
Jaj, itt botrány lesz! Érzem! Ám nem. A doktor úr, csupán egy helyreigazítást eszközöl, azt mondja: talán adjunktus úr, ha szabad kérnem.
Semmi akadálya – felelt a beteg. Akkor viszont én is kérném, hogy vagy főmérnök úr, vagy igazgató úr legyek, persze csak ha ez lehetséges, mert az vagyok – sőt még azt is elárulta, hogy hol az.
Tökéletesen igaza van. Én, aki hajlamos vagyok mindent magamra húzni, ezért az egész orvostársadalom nevében szégyelltem magam. Valószínűleg ez meg is látszott rajtam.
Késő délután végzünk a műtétekkel. Behív a másodprofesszor, sajnos régen nincs már közöttünk, és azt mondja.
Hallom, mi történt reggel. Szeretném, ha megjegyeznél valamit, mert azt is hallottam nagyon kikészültél a történettől.
Hallgatok. Ez nálam elég ritkán fordul elő, általában akkor, ha tehetetlennek érzem magam.
Nem te hibáztál – mondja.
Tudom, meg se szólaltam, de akkor is…
Na kislány – 29 éves voltam – hozzá képest tényleg kislány -, jól jegyezd meg, amit egy öregember tanácsol. A beteg legyen akár híres ember, akár az atyaúristen, bárhol vezető főnők, többszörös milliomos vagy szimpla hétköznapi beteg, az ágyban fekszik a félelmeivel és fájdalmaival pizsamában, vagy olykor anélkül, és kiszolgáltatott.
Ne hajolj le hozzá, mert az leereszkedésnek tűnik, és az is megalázó. Ülj le az ágy szélére, vagy egy székre az ágy mellé. Mondd meg a nevedet és kérdezd meg, miképpen szólíthatod. Tekintsd partnernek. Hiszen rád bízta magát. Levetkőzik, mert kénytelen előtted. Tiszteld a méltóságát, az emberségét, a bizalmát.
Értettem, és megértettem, és köszönöm Imre, sokszor eszembe jutott, a gyerekekkel és persze a szülőkkel kapcsolatban is.
Emberszámba kell venni minden beteget és megadni a tisztelet ha már ők is elvárják ugyanezt, és nem lenézően beszélni velük! Remélem eljut pár orvoshoz is ez a történet!
2020. augusztus 04. (kedd), 22:13
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
