Utolsó szavaival édesanyját hívta: „Anyuka, nem akarok meghalni!” Mi vezetett hát a végzetes tragédiához?
Molnár Csilla Andrea 1969. /január 20\-án született Kaposváron\./
Ilyen szépségversenyre Magyarországon évtizedek óta nem volt példa, az utolsót még a Horthy-rendszerben tartották.
Csilla tehát beadta a derekát és jelentkezett, senki nem gondolt semmi rosszra, édesanyja sem tiltotta a versenytől, mi baja lehetne belőle… Több mint 2000 lány jelentkezett, mindenki borzasztóan kíváncsi volt, és legtöbben csak egy jó bulinak tartották a versenyt, semmi másnak.
Molnár Csilla simán vette a pécsi első fordulót, Kruppa Judittal, a későbbi első udvarhölggyel holtversenyben lett első az elődöntőben.
A döntőre 1985. október 5-én került sor a Budapesti Kongresszusi Központban. És mindenki legnagyobb meglepetésére a nyertes a középdöntőben még lesajnált Molnár Csilla lett. Az eredményt talán maga az újdonsült szépségkirálynő tudta legkevésbé elhinni, és ami sokkal lényegesebb: feldolgozni.
Miközben a fejére került a korona, zavartan mosolyogni próbált, de láthatóan nem értette, mi ez a nagy felhajtás körülötte. Gondoljunk csak bele: 16 éves volt ekkor, egy olyan országban, ahol abban az időben nyoma sem volt a hollywoodi csillogásnak, a sztárkultusznak. Élet- és testidegen volt ez a helyzet mindenki, de leginkább Csilla számára.
Csilla egyből bekerült a reflektorfénybe, elhalmozták ajándékokkal: szobrot készítettek róla, Bécsbe utazhatott, 50 000 Ft-os reklámszerződést kínáltak neki. 1985-ben ez felfoghatatlan luxusnak számított. Ráadásul ő képviselhette az országot a máltai Miss Európa versenyen.
A megtiszteltetés nagy volt, ám a kötelezettségek legalább akkora súllyal nehezedtek Csilla vállára. Mindenki őt akarta fényképezni, vele akart interjút készíteni, őt akarta reklámarcnak. A 16 éves, átlagos fonyódi lány lelke nem volt felkészülve ekkora, hirtelen jött sokkhatás elviselésére.
Elkezdődött a zuhanás. Mindenki csak vele foglalkozott, mindent tudni akartak róla. Nem volt egy szabad perce sem, magánélete még kevésbé. Csilla celeb lett egy olyan kultúrában, ahol azt sem tudták, mi a celebség. Húzták-vonták szegény lányt, mindenki tudni vélte mi a jó neki, csak erről pont az érintettet, Csillát nem kérdezték meg.
Ráadásul – ahogy ez lenni szokott –, megjelentek az irigyek. Telefonon zaklatták a családot, Csillán köszörülték a nyelvüket, mindenféle marhaságot pletykáltak róla. A sok fröcsögésnek sajnos meglett az eredménye. Az addigi családi idill szertefoszlott, Csilla és szülei is idegesek, zaklatottak voltak. Pattanásig feszült helyzetben éltek, amire az egészségük is ráment.
Az eszeveszett hajszát, a sok-sok alaptalan bántást, vádaskodást Csilla, ez a törékeny középiskolás lány, nem bírta tovább, és 1986. július 10-én végzetes döntésre szánta el magát. Rengeteg fájdalomcsillapító gyógyszert vett be. Tettét rögtön megbánta, édesanyját ezekkel a szavakkal hívta: "Anyuka, nem akarok meghalni!"
Az orvosok viszont már nem tudtak rajta segíteni. Úgy halt meg, hogy nem akart öngyilkos lenni.
A tanulság csupán annyi: mindig figyeljünk azokra az emberekre, akik egy számukra új, ismeretlen világba csöppennek, mert támogatás nélkül minden útvesztőből sokkal nehezebb kiútra lelni.
Ha megérintett Molnár Csilla tragikus története, oszd meg a cikket!
