Egyidősek voltunk, azaz hogy Mari két héttel idősebb volt nálam. Istenem, mennyit cukkoltam őt emiatt…! /Becéztem azzal, hogy „te, vén szatyor” – amit én akkor nagyon viccesnek találtam\./
Gondoltam, jó a humorom, és ártatlan viccelődéssel nem bánthatom meg. Pedig – ma már tudom –, nagyon bánthatták ezek a „jámbor” ugratások.
Később, amikor már jó pár pofont kaptam az élettől, ráébredtem, hogy amit én viccesnek hittem, az nyers, primitív jópofaság – és még csak nem is az! Akkor már én is tudtam, hogy egy nőnek a korával soha, semmiképpen nem szabad viccelődni. Így is kész csoda, hogy olyan sokáig elviselt engem.
Amikor egyszer kiderült, hogy szeretője van, akkorra én már tucatnyi félrelépést hagytam a hátam mögött, amelyeknek egy része ki is derült.
És bár amikor ő lebukott, azonnal szakított, én, a sértett férj ezt az egyetlen esetet sem tudtam megbocsátani. Még évekkel később is a szemére hánytam.
Elmentek az évek, és én 42 évesen újra szerelemre lobbantam. Belehabarodtam egy 28 éves lányba, aki három hónap múlva teherbe esett. Hallani sem akart arról, hogy elvetesse. Ikerfiaim épp akkor lettek nagykorúak, rászántam tehát magam az új családalapításra.
Marit iszonyúan megviselte a dolog, pszichiátriára került.
Sajnáltam őt, de lefoglalt az új életem. Úgy gondoltam, idővel majd biztosan továbblép. Teltek a hónapok, és ő valóban továbblépett, bennem viszont – legnagyobb meglepetésemre – egyre gyakrabban merült fel Mari. Mert az új párom, Zita, a nyomába se ért: a lakás mindig úszott, nekem kell vasalnom az ingeimet, esténként a kis babát is sokszor rám hagyta. Ő meg órákra eltűnt a plázában: fodrász, kozmetikus, műköröm.
Ruhák, cipők, számolatlanul, persze az általam előteremtett pénzből! Már akkoriban rájöttem, hogy valójában fogalmam se volt, milyen jó dolgom volt Mari mellett. Egyre jobban hiányzott Mari.
Amikor a kislányom két éves lett, Zita egyszerűen lelépett a személyi edzőjével. Egyedül maradtam. Marinak közben új párja lett. Készülök arra, hogy bocsánatot kérjek tőle, akkor is, ha többé már nem lehet köztünk semmi.
Mert az a hajó már elment…
2020. február 08. (szombat), 11:49
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
