Forsthoffer Ágnes arról számolt be, hogy egy lefolytatott etikai vizsgálat eredményeként három hónapra kitiltották a Parlamentből azt a politikai influenszert, aki sajtóigazolvány nélkül jutott be az Országház épületébe. A bejegyzés szerint az érintett egy ellenzéki párt meghívásával lépett be, miközben fotós munkatársnak adta ki magát, majd kormánypárti politikusokat keresett meg, és videófelvételeket készített róluk.
/A döntés hátterében nem egyetlen eset, hanem az influenszer viselkedésével kapcsolatos több kifogás állt\./
Forsthoffer Ágnes közlése alapján a döntést nem politikai véleménykülönbség, és nem önmagában a kérdések feltevése indokolta.
A döntés indoklása szerint a politikai influenszer többször és tudatosan megszegte a parlamenti sajtótudósítás szabályait. A kifogások között szerepelt az is, hogy nem tartotta tiszteletben a megszólított politikusok jogát arra, hogy visszautasítsák az interjút, illetve ne kívánjanak nyilatkozni az adott helyzetben.
A vizsgálat során azt is figyelembe vették, hogy az érintett sajtóigazolvány nélkül, fotós munkatársnak álcázva került az épületbe. A parlamenti tudósításra vonatkozó szabályok azonban nemcsak a belépéshez szükséges engedélyeket rendezik, hanem azt is, hogy a sajtó képviselői milyen módon közelíthetik meg a politikusokat, hogyan készíthetnek felvételeket, és miként kell eljárniuk akkor, ha valaki nem kíván válaszolni.
Forsthoffer Ágnes szerint a kitiltás után az influenszer félrevezető módon számolt be az esetről a követőinek. Azt állította, hogy kizárólag azért tiltották ki a Parlamentből, mert politikusokat kérdezett, miközben a döntés indoklása ennél jóval összetettebb szabályszegéseket sorolt fel.
A közlés alapján tehát nem a kérdezés ténye, hanem annak módja, a belépés körülményei, a szerep megtévesztő feltüntetése, valamint a parlamenti előírások ismételt és tudatos megsértése vezetett a három hónapos kitiltáshoz.
Forsthoffer Ágnes egyértelművé tette, hogy nem tartja elfogadhatónak a szabályok kijátszását, a megtévesztő viselkedést és a tudatos provokációt. Bejegyzésében részletesen felsorolta azokat a magatartásformákat, amelyeket szerinte a közéletben, a politikai kommunikációban és a sajtó működésében sem lehet elfogadni.
„Legyen szó bármiről: határozottan elutasítom a trükközést, csalást, megtévesztését, a hazugságokat, a szándékos provokációt, a szabályok kijátszását, a méltatlan, etikátlan viselkedést és tisztességtelen kommunikációt!
Az emberek nem ezt érdemlik, és nem erre van igényük.
Napról napra közösen építjük fel azt a Magyarországot,
amely tiszteli, becsüli és nem csapja be polgárait,
ahol a szabályok mindenkire egyaránt vonatkoznak,
ahol mindenkinek felelősséget kell vállalnia tetteiért,
ahol korrekt tájékoztatás zajlik és a közmédia sem hazudik többé.”
– írta Forsthoffer Ágnes.
A politikus álláspontja szerint a közéleti szereplőknek és a nyilvánosság előtt dolgozó tartalomkészítőknek egyaránt felelősséget kell vállalniuk azért, ahogyan az embereket tájékoztatják. Nemcsak az számít, milyen kérdéseket tesznek fel, hanem az is, hogy milyen módszerrel szerzik meg az információkat, tiszteletben tartják-e a szabályokat, és valós képet adnak-e a követőiknek a történtekről.
Forsthoffer Ágnes hangsúlyozta, hogy egy olyan Magyarország felépítését tartják fontosnak, amely tiszteli és megbecsüli a polgárait, nem vezeti félre őket, és nem tesz különbséget az emberek között a szabályok alkalmazásakor. Megfogalmazása szerint a felelősségvállalásnak mindenki számára ugyanazt kell jelentenie, függetlenül attól, hogy politikusról, újságíróról, influenszerről vagy más közéleti szereplőről van szó.
A politikus szerint az embereknek joguk van a korrekt, hiteles és tisztességes tájékoztatáshoz. Ennek azonban alapvető feltétele, hogy az információk közvetítői ne éljenek megtévesztő eszközökkel, ne mutassák magukat másnak, mint akik valójában, és ne hallgassák el azokat a körülményeket, amelyek egy-egy döntés megszületéséhez vezettek.
Forsthoffer azt is kiemelte, hogy elutasítja a szabályok kijátszását, a megtévesztést, a hazugságot, az etikátlan viselkedést és a tisztességtelen kommunikációt. Úgy fogalmazott, olyan országot szeretnének, ahol a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak, minden embernek vállalnia kell a felelősséget a tetteiért, és a nyilvánosságban korrekt tájékoztatás zajlik.
A bejegyzés egyik legfontosabb üzenete szerint „bezárják a nagykaput, ha valaki a kiskapukat keresi”. Ezzel arra utalt, hogy a formális és etikai előírások megkerülése akkor sem fogadható el, ha valaki a tevékenységét közérdekű tájékoztatásként vagy politikai véleménynyilvánításként próbálja bemutatni.
Forsthoffer Ágnes bejegyzésében arra a kérdésre is kitért, hogy álláspontja szerint mi különbözteti meg az újságírót a politikai influenszertől. Megfogalmazásában az újságíró szakmai ismeretekkel rendelkező, meghatározott törvényi és etikai követelmények alapján dolgozó szakember, akinek feladata az objektív és hiteles tájékoztatás.
A politikai influenszer ezzel szemben jellemzően valamely politikai csoport érdekeihez kapcsolódó közösségimédia-tartalmakat készít, amelyek célja az emberek véleményének tudatos befolyásolása. Forsthoffer szerint különösen problémás, amikor egy ilyen tartalomkészítő újságíróként próbál fellépni, miközben nem tartja be az újságírói tevékenységhez kapcsolódó szakmai és etikai szabályokat.
„Mi a különbség az újságíró és a politikai influenszer között?
Az újságíró az a szakember, aki szakismeretekkel, nagy felelősséggel, a szakmai-etikai követelmények és a rá vonatkozó törvények maradéktalan betartásával, hatósági felügyelet mellett, kérdező-kutató munkával, objekív és hiteles tájékoztatást végez.
A politikai influenszer pedig az, aki jellemzően valamely politikai csoport érdekében -nem ritkán annak megbízásából- az emberek véleményének tudatos és irányított befolyásolása céljából közösségi média tartalmakat gyárt. (Sokan közülük sajnos minden erkölcsi alapértéket és normát figyelmen kívül hagyva.)”
A politikus közlése alapján a két tevékenység közötti különbséget nem csupán az határozza meg, hogy valaki milyen platformon jelenik meg, vagy hány követővel rendelkezik. Meghatározó az is, milyen szakmai szabályok szerint dolgozik, milyen felelősséget vállal az általa közölt információkért, és mennyire tartja tiszteletben azoknak az embereknek a jogait, akikről felvételt készít vagy akiket kérdésekkel keres meg.
Forsthoffer Ágnes üzenete szerint a közéleti kommunikáció szabadsága nem jelentheti a szabályok figyelmen kívül hagyását. A hiteles tájékoztatás, a tisztességes eljárás és az etikus viselkedés olyan követelmények, amelyeknek minden nyilvánosság előtt dolgozó szereplőre egyaránt vonatkozniuk kell.
2026. július 21. (kedd), 10:21
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.