Gyászba borult az egész világ – Tragikus hírt kaptunk délutánra– hatalmas név távozott közülünk!

TASR-HÍR

Gina az olasz Subiacoban született 1927. július 4-én Luigina Lollobrigida néven. Egy festői szépségű hegyi faluban töltötte gyermekkorát három lánytestvérével együtt. Rómában, a Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanult.

Fiatalon, feltűnő szépségének köszönhetően modellként kapott munkát. Kisebb filmszerepekre is hívták, elsősorban operafilmekbe. Indult az 1947-es Miss Itália szépségversenyen, ahol harmadik helyezést ért el. (A győztes, Lucia Bosé szintén jelentős színészi karriert futott be.)

Meghívást kapott Hollywoodba, egyes pletykák szerint azért, mert felkeltette a különc milliomos, Howard Hughes érdeklődését. Szakmailag azonban semmilyen előrelépést nem jelentett számára az amerikai tartózkodás, ezért 1949-ben hazatért.

Olaszországban megismerkedett Milko Škofič szlovén orvossal, akihez még abban az évben feleségül ment. (1971-ben válással végződött házasságukból egy fiúgyermek született.

)

A hollywoodi kitérő után az olasz filmesek egyre nagyobb és főleg egyre igényesebb szerepeket ajánlottak számára: Luigi Zampa, Mario Monicelli, Steno, Carlo Lizzani, Alessandro Blasetti és Pietro Germi irányítása alatt tanulta meg igazán pályája mesterfogásait.

Nemzetközi hírnevét mégis egy francia filmnek köszönheti: Adeline-t alakította Gérard Philipe oldalán a Királylány a feleségem (1952) című emlékezetes kalandfilmben.

Ugyancsak Philipe-pel, abban az évben játszott René Clair Az éjszakai szépei című munkájában. A következő évben kitűnő partnernők – May Britt, Marina Vlady, Anna-Maria Ferrero, Iréne Papasz – mellett nyújtott emlékezetes alakítást a Hűtlen asszonyok című filmben, amiben kisfia is szerepelt.

Ugyancsak 1953-ban Mario Soldati A vidéki lány című drámájában és Luigi Comencini Kenyér, szerelem, fantázia című vígjátékában is sikert aratott, és hosszú évekre a közönség egyik kedvencévé vált.

Ekkor már hollywoodi karrierje is beindult, elsőként John Huston Afrika kincse (1953) című alkotásában játszott Humphrey Bogart partnereként. Hazájában A római lány (1955) című Alberto Moravia-regény Luigi Zampa rendezte változatában alakította a főszerepet. Comencini újabb filmjében, a Kenyér, szerelem, féltékenységben (1954) ismét eljátszotta Maria szerepét. A harmadik rész kapcsán állítólag elfogadhatatlan anyagi követelésekkel állt elő, ezért Sophia Lorent szerződtették helyette.

A két színésznő között egy szerencsétlen megjegyzés miatt kirobbant „kebelháború” évekig témát adott a bulvársajtónak, noha viszályuk később állítólag barátságba fordult.

Lollo nemzetközi karrierjének további sikeres darabjai az 1950-es évek második feléből: A világ legszebb asszonya (1956); Trapéz (1956); A párizsi Notre-Dame (1956); Salamon és Sába királynője (1959). Főszerepet játszott Jules Dassin A törvény (1959) című drámájában. (Partnernője, Melina Mercouri évekkel később egy interjúban azt nyilatkozta, hogy szívesen emlékszik vissza mindegyik kollégájára, akikkel pályafutása során együtt dolgozott, és csak egyvalakit utált: Lollobrigidát.)

Az 1960-as években is voltak emlékezetes szerepei: az Őrült tenger (1963) című komédiában Jean-Paul Belmondo mellett játszott, aki később szeretettel emlékezett vissza rá, ám a Gyilkosság a hajón (1964) című krimi forgatásán – amelyben egy megtévesztett asszonyt alakított – megromlott a kapcsolata Sean Conneryvel.

A skót színész ugyanis az egyik jelenet felvétele közben túl erősen vágta pofon kolléganőjét, akinek felrepedt az ajka. A haragos Ginát óriási rózsacsokorral sem lehetett kiengesztelni.

Emlékezetesen formálta meg Napóleon húgát a Császári Vénusz (1963) című filmben, továbbá Alessandro Blasetti társadalomrajzában, az Én, én, én… és a többiekben (1965) is megállta a helyét. Kitűnő alakítást nyújtott a Cicababák (1965) című szkeccsfilm Boccaccio-novella alapján készült epizódjában. Felejthetetlen volt a Jó estét, Mrs. Campbell! (1968) című vígjáték főszerepében is. Ez volt az utolsó, igazán sikeres filmje.

Az 1970-es évek elején bejelentette, hogy visszavonul a filmvilágtól, és a fotózásnak szenteli magát.

Italia mia címmel 1973-ban kiadott egy fotóalbumot. Hírességeket is fotózott, nagy visszhangja volt Fidel Castro kubai vezetővel készített interjújának. Nem utasított vissza néhány televíziós felkérést: a Falcon Crest című amerikai szappanopera esetében a felajánlott gázsi is sokat nyomott a latban, A római lány 1988-as tévéváltozatában viszont arra kapott lehetőséget, hogy bő 3 évtizeddel a címszerepben nyújtott alakítása után az anya szerepét játssza el.

A feladatot kitűnően megoldotta, ám a lányát (az ő régi szerepét) játszó új csillagocska, Francesca Dellera egyáltalán nem volt szimpatikus számára. Lollobrigida a politikával is megpróbálkozott, de sikertelenül. Több ízben járt Magyarországon: első, egyben legemlékezetesebb fellépése a Magyar Televízió 1972-es szilveszteri műsorában volt. Sajnos későbbi magyarországi látogatásaihoz rossz emlékű incidensek fűződnek.

A díva 2006 decemberében másodszor is férjhez akart menni. A vőlegény (Javier Rigau y Rafols) egy 34 évvel fiatalabb férfi lett volna, aki még Lollo fiánál is fiatalabb: a pár 1984 óta ismeri egymást.

Lollo 2006-ban 49 éves „gyermeke” mindenesetre az első meglepetés után gratulált édesanyjának, és sok boldogságot kívánt neki, akárcsak a vőlegény mamája. A médiában viszont gúnyos megjegyzések is elhangzottak a tervezett esküvővel kapcsolatban, ezért a vőlegény végül lefújta a lagzit. A lakodalomra New Yorkban került volna sor, a meghívottak között Silvio Berlusconi, volt olasz kormányfő is szerepelt.

És emellett nekem az a szerencsém, hogy örök szerelmeim, a szobrászat, a fényképészet, meg az univerzális szeretet nagyon fontosak. Az én életem teljes. Elfogadtam az Istentől, hogy a szakmámban mindent megadott nekem, a magánéletemben pedig kevesebbet, de én ezt tényleg elfogadtam” – nyilatkozta Szenes Andreának egyik magyarországi útja során.

1955-ben BAFTA díjra jelölték, majd 1961-ben Golden Globe-díjat kapott mint a legnépszerűbb színésznő. Még két alkalommal, 1969-ben és 1985-ben jelölték Golden Globe-díjra.

A díva-fotós-szobrász-festő-színésznő visszavonultan él Szicíliában, egyedül. De mint mondja, teljes az élete, és az öregedés sem zavarja túlságosan.

(tasr/twitter)