Hernádi Judit drámai vallomása: „Én már csak rövid időre tervezek” Küldjünk néhány jó szót a művésznőnek
Most már nem vagyok biztos benne, hogy túlélem– Hernádi Judit szívet tépő vallomást tett egy friss interjúban.
Hernádi Judit neve évtizedek óta összeforrt a magyar színházzal, televízióval és filmmel. /A közönség szemében ő az örök optimista, aki a legnehezebb helyzetekből is képes humorral, tartással és eleganciával kijönni\./
Az RTL szilveszteri különkiadásában már felvillantotta, hogy komoly egészségi problémák miatt kellett tavaly rekordszámú előadást lemondania. Most azonban egy friss interjúban még mélyebbre ásott, és olyan mondatokat mondott ki, amelyek a rajongókat is megrendítették.
„Volt egy gyulladásos betegségem… most már jól vagyok”.
A műsorban, amelyben lányával, Tarján Zsófival közösen szerepelt, végre tisztázta, mi állt a hosszabb kihagyás hátterében.
„Volt egy gyulladásos betegségem, ami nehezen múlt el, és vissza-visszatért, de most már jól vagyok.”
A közönség számára megnyugtató volt hallani, hogy a színésznő fizikailag felépült, ám szavai mögött ott bujkált egy mélyebb, személyesebb tartalom: a sérülékenység felismerése.
A színésznő azóta visszatért a színpadra, ismét teljes erőbedobással játszik, és semmi jele nincs annak, hogy a közönségnek aggódnia kellene érte. Látszólag minden a régi – ám a lelkében zajló folyamatokról nemrég beszélt először nyíltan.
„Nem tudom, még nem történt meg. De utána szólok.”.
Az InStyle Képes vagyok című podcastjában a műsorvezető nem kerülgette a témát: megkérdezte Hernádit, hogyan viszonyul az elmúláshoz.
A válasz egyszerre volt könnyed és dermesztően őszinte:
„Nem tudom, még nem történt meg. De utána szólok.”
Ez a mondat – amilyen játékos, olyan mély – pontosan hordozza mindazt, amiért a közönség évtizedek óta szereti. A színésznő még a legsúlyosabb kérdésekre is tud úgy válaszolni, hogy a humor védőhálóként feszül alá, miközben a kimondott tartalom mégis csontig hatol.
Betegségek árnyékában – életfogytig tartó küzdelem.
A beszélgetés talán legmegrázóbb része az volt, amikor Hernádi felidézte, hogy nem most először nézett szembe komoly betegségekkel.
„Én sokat voltam beteg. Mindig nagyon nagy, radikális betegségeim voltak. Bár egyesek meg voltak ijedve, hogy talán ez végzetes valami, én mindig tudtam, hogy nem. Nem, mert nekem van még feladatom.”
A mondat, amely a rajongók szerint akár egy film végső nagy monológja is lehetne, egyszerre hordoz erőt és félelmet.
Aztán jött a beismerés, amely mindenkit mellbe vágott:
„Most már nem vagyok biztos benne, hogy túlélem.”
Nem részletezte, mire gondolt. Nem tudni, egy új félelemről beszélt, egy múltbéli küzdelem visszatérő árnyáról, vagy csupán arról, hogy az idő múlása számára is érezhetőbbé vált.
Mi derül ki a sorok között?.
A színésznő soha nem kért részvétet vagy sajnálatot. Most sem. Megtartotta azt a fajta öniróniát és tartást, amely mindig is a védjegye volt.
Ám most először engedte meg, hogy a közönség egy pillanatra belásson a humor mögé.
Hogy lássa:
- a színpadon erős, de emberként ő is törékeny,
- támogató közeg veszi körül, de a betegségek árnyai őt sem kerülték el,
- és bár ma jól van, a jövőről ő maga sem beszél biztos kézzel.
Egy dolog viszont egyértelmű: a közönség még sokáig szeretné őt a színpadon látni.
Az interjú után rajongók százai írnak neki üzeneteket, kommenteket. Egyetlen visszatérő mondat mindenhol:
„Veled vagyunk, Judit, maradj még sokáig!”
Hernádi Judit pedig – ahogy mindig – most is azt teszi, amit a legjobban tud: játszik, alkot, jelen van.
Mert végső soron ez az, ami őt igazán különlegessé teszi:egy színésznő, aki nemcsak szerepeket, de a saját életének nehéz fejezeteit is képes a maga elegáns, mégis emberi módján eljátszani.
Korábbi interjuban így nyilatkozott:
„Hát ez van: telik az idő! Elfogadom! Hülyeség lenne harcolni ellene, nem igaz? Nem küzdök a korommal!" - mondja határozottan a színésznő, akinek a musical egyik csúcspontját képező dalának szövege kísértetiesen hasonlít a magánéletére. „Nekem rég nem mondja senki: I love you", „A magány mattot ad és odaszól: most már nálad maradok".
„Nem ismeretlen számomra, amiről énekelek, az biztos - mondja sóhajtva . – Örülök, hogy voltak ilyenek az életemben. Én egyébként is olyan alkat vagyok, aki szereti idejében befejezni a dolgokat. Hogy majd ha életem végén visszatekintek, akkor hogyan értékelem mindezt, azt egyelőre nem tudom. Az viszont biztos, hogy nem bántam meg semmit. Egyetlen szerelmet sem szeretnék újrakezdeni. Minden úgy volt jó,ahogy volt, és akkor ért véget, amikor kellett. Ettől persze még egyáltalán nem vagyok boldog, de nincs bennem önmarcangolás, és nincs bennem semmi múltba fordulás.” „Ahogy a kor halad előre, egy dolog biztos csak: egyre kevesebb idő marad. Így aztán nem mondom, hogy nincsenek terveim, de én már csak rövid távra tervezek, és abból gazdálkodom, amit az élet elém tesz."
Küldjünk néhány jó szót a művésznőnek.
2025. december 08. (hétfő), 13:57
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
