Húsz évig voltam a szeretője. A család nem engedte meg, hogy elbúcsúzzam tőle a halálos ágyánál!Talán enyhíteni fog a fájdalmamon, ha leírom a történetem.
Hirdetés
Hirdetés
Húsz évig voltam (szinte) együtt a barátommal, aki hirtelen, egyik pillanatról a másikra meghalt. Még a temetésére se mehettem el. Talán enyhíteni fog a fájdalmamon, ha leírom a történetem.
/Laci volt az életem\./
Hirdetés
Mikor beleszerettem, már nős volt, kicsi gyerekek várták haza.
Hirdetés
Őszintén megmondta már akkor, hogy nem válik el, bár biztos benne, én vagyok az igazi. Késő, mondta mindig, túl késő, már nem vagyok a magam ura.
Hirdetés
Orvos volt, felelősségteljes ember. Imádták a betegei, a családja, és persze én is. Mivel tudtam és éreztem, mással nem lehetnék boldog, elfogadtam a helyzetet, hogy csak ritkán, kevés időre lehet velem a társam. Nem mehettünk együtt nyaralni (legfeljebb néha-néha konferenciákra), se nyilvános helyre, leginkább a lakásomon találkoztunk. Nem szülhettem gyereket neki, bár nagyon szerettem volna.
Hirdetés
Többször megpróbált rábeszélni arra, hogy hagyjam el, és találjak egy független férfit, aki egészen az enyém lehet. Megpróbáltam, nem egyszer, de sosem sikerült nélküle léteznem.
Csodálatos volt minden perc, amit vele tölthettem, és kínkeserves a többi, amit nélküle. Az ünnepek magányosan teltek, hisz ő a gyerekeivel és a feleségével karácsonyozott, de legalább tudtam, a város egy másik pontján ott van, és rám gondol, és szeret.
Hirdetés
Mostanra viszont egészen egyedül maradtam. Elvitte a rák két hét alatt. Rosszul lett, kórházba került, és onnan már nem jött ki. Csak telefonon beszélhettünk, lopva búcsúztunk el. A családtagok egymást váltották az ágya mellett, nem látogathattam meg. Kiderült később, hogy régóta tudtak rólam, de hallgattak. Nem volt bennük annyi jó érzés sem, hogy engedjenek minket elköszönni egymástól.
A temetésére se mehettem el. Csak később kerestem meg a sírját.
Hirdetés
Azt mondják a barátaim, ideje új életet kezdenem; negyvenhárom éves vagyok, még találhatok férjet magamnak.
De elképzelni sem tudom, hogy mást öleljek. Borzasztóan hiányzik.
2020. július 12. (vasárnap), 21:12
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
