/Lisztből kettő, cukorból fél, kenyérből pedig kilenc kiló a magyarok fejadagja, ám a kormány szerint egy tekercs vécépapírnak öt napig ki kellene tartania\./
A kormány öt lépésben mutatja be, hogy milyen termékekre és szolgáltatásokra van szükségünk békeidőben és háborúban vagy katasztrófában. Ezek között vannak az alapvető élelmiszerek és fogyasztási cikkek, mint például a liszt, a cukor, a kenyér és a vécépapír. Meghatározzák, hogy ezekből mennyit kell biztosítani egy személynek havonta.
Az adatokat öt blokkban csoportosítják.Az első, hogy meg kell állapítani azon termékek és szolgáltatások körét, amelyekre szükség van. Itt szerepelnek azok a tételek, melyekre gazdaságmozgósítási helyzetben bizonyos mennyiséget mindenképp biztosítani kell.
A kormány szerint ez jár a magyaroknak minden egyes hónapban, békeidőben:
A háborús fejadagokat ebből számolják ki majd. A lista szerint tehát például egy embernek havonta egyharmad fogkefe az igénye békeidőben, azaz nyilván nem egy törött fogkeféről van szó, hanem arról, hogy egy ilyen fogápolási eszköznek 3 hónapig kell kitartania.
A táblázatot tartalmazó blokkban meghatározták, mik is azok a gazdaságmozgósító helyzetek. Minden ilyen helyzetre külön fejadagokat kell meghatározniuk a munkában részt vevő szervezeteknek. Minden egyes ilyen helyzetnek alpontjai is vannak, ezek tulajdonképpen magyarázatok, mit is kell érteni az egyes gazdaságmozgósító helyzetek alatt:
Fegyveres konfliktus vagy annak veszélye jellegű gazdaságmozgósítási helyzet:
Szövetséges erők támogatása jellegű gazdaságmozgósítási helyzet:
Egészségügyi jellegű gazdaságmozgósítási helyzet:
Katasztrófa jellegű gazdaságmozgósítási helyzet:
Ágazati válsághelyzet jellegű gazdaságmozgósítási helyzet:
Humanitárius jellegű gazdaságmozgósítási helyzet:
Vagyis látható, hogy akár egy villamosenergia-ellátási válság is lehet gazdaságmozgósító tényező, vagy ha az ország nem jut kőolajhoz, háború van, vagy természeti csapás és számos egyéb lehetőséget is számba vettek az útmutató készítői.
A módszertan következő blokkja a nemzetgazdaság békeidőszaki folyamatairól szólna, azaz itt kell megállapítani, hogy békeidőben a magyar gazdaság havonta mit és milyen mennyiségben tud előállítani. Termelési adatokat kell tehát a feladattal megbízott szerveknek összerakni, mégpedig a tárgyévet megelőző 5 év adatai alapján.
A negyedik blokkban tehetnek javaslatot a feladattal megbízott szervek arra, hogy a hiányzó termékeket honnan, hogyan szerezze meg az ország, hogy a lakosság igényeit ki lehessen elégíteni. Négy módszer lehetséges: kapacitásfenntartás, kapacitásfejlesztés, tartalékolás, importálás. Itt már pénzről is szó van, az Economx azt a példát hozza, hogy meg kell állapítani, mennyibe kerül mondjuk egy hónap alatt egy tonna kenyeret előállító gyártókapacitás fenntartása egy éven keresztül. Ezekre szerződést kell kötni a szolgáltatókkal.
Az utolsó blokk a végelszámolás osztályozására szolgál, itt lehet bejelölni, hogy egy adott igényt a gazdaság ki tud-e elégíteni, vagy sem.
Azok a szolgáltatók, amelyekkel az igények ellátására szerződést kötnek, stratégiai jelentőségű gazdálkodási szervezetnek minősülnek. A dokumentumot a Gazdaságfejlesztési Minisztérium honlapján november 15-ig kell közzétenni, a kijelölt érintetteknek december 15-én meg kell kezdeniük a tervezési folyamatot, a Védelemgazdálkodási alaptervet pedig 2024. július 30-án kell a kormány asztalára letenni.
címlapfotó:illusztrácó!
2024. január 24. (szerda), 14:22
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.