Ma a zöldséges mellett sírdogált ez a nagymama, odaléptem és elmondta mi a baj, halkan elsírtam magam
Maszek zöldségesnél elöl egy mamóka reszketeg kézzel rakosgatja ki az aprót, három szem narancsot fizetne.Az eladó lenéző arccal unatkozik, míg lassan cincognak a tízforintosok a tálban. Nincs elég.-Nem lehetne? /\-lebegve marad a kérdés, esengve néz fel a homályosodó szem\./
Könny futja el az öregasszony szemét, levesz egy szemet a háromból.
Boltos mér, csomagol, rosszarcú fizet, majd felteszi a másik csomagot. Boltos mér, cigány ellép a kasszától, és a mama kocsikájára teszi a narancsos csomagot.
Mama hálálkodna, de alig jut szóhoz, mert már csak a narancssárga kabát hátát látja. A srác visszalép a kasszához, fizetne, az összeget egy nagy marék apróban szó szerint odavágja a boltoshoz. Szanaszét gurulnak az érmék, a boltos ordít, a srác ordít,előkerül a kufár teljes családfája a legváltozatosabb vérfertőzésekben és a rák minden fajtájával emlegetve. A srác elmegy, a boltos sápadtan hőbörög, hogy a tetves mit enged meg magának, és biztosan lopott is, mert ezek ilyenek.
A gyengébb idegzetű legyek most mennének a falnak, szerencsére télen elég kevés van belőlük.Az eladónő levesz egy szemet.
-Mit.. mit...-Semmit. INNEN semmit. Felteszem a pultra a kosarat, a szétgurult paradicsom és a szétszórt apró mellé.
Nyekken mögöttem az ajtó, kint az útépítő és ismerőse harsányan magyaráznak, jön a szitokáradat. Mellettük megy el az öltönyös, megveregeti a rosszarcú -ám aranyszívű- srác vállát. Beszélnek pár szót, öltönyös egy névjegykártyát ad a szuroktól ragadó kezekbe. A fekete arcban villog a fekete szem, míg végigolvassa a cikornyás betűket.
-Tényleg? -vidul fel. Frankón te vagy ? -hahotázik, mikor az öltöny derékban meghajlik felé. Már a kocsimban ülök, gurulok hazafelé. A felhők alatt kisüt a Nap, és uborka nélkül, de csordultig telt szívvel kanyarodok a templom mellett. Az évszázados falakra süt a fény, mellette a kis padon ott ül a mamóka, és narancsot ad egy piros kabátos kislánynak. Földöntúli ragyogás veszi körbe őket, de lehet, hogy csak a könnyeim teszik...
2019. augusztus 09. (péntek), 21:14
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
