Ma reggel a szombathelyi piacon...legyen kedves ossza már meg, akit felhàborít ez a felelőtlenség!!!!

.

Ma reggel a szombathelyi piacon...legyen kedves ossza már meg, akit felhàborít ez a felelőtlenség!!!!

Részben jogos a felháborodás. A rendeletek, megszorítások mind-mind azért születnek, hogy az időseket minél inkább védjük. /Ha a koronavírus nem jelentene rájuk nézve életveszélyest, az országoknak nem kéne önkéntes hibernációba vonulni\./

Ehhez képest éppen az idős emberek azok, akik látszólag a legkevésbé foglalkoznak a veszéllyel.

Miért nem kérnek segítséget?.

– Nem szabad elfelejteni, hogy nagyanyáink, nagyapáink más korban szocializálódtak, egyfajta „időutazók”, eltérő szokásokkal, attitűdökkel és észlelésekkel rendelkeznek.

Akik egyedül élnek, jobb esetben hozzászoktak az önellátáshoz, a viszonylagos önállósághoz. Nehezükre esik segítséget kérni. Mivel már számos veszteség érte őket, másképp érzékelik a járványhelyzet súlyosságát is.

„Ráadásul, a vírus megjelenésekor sokan elbagatellizálták a helyzetet, és egy influenzánál valamivel keményebb tüneteket produkáló betegségnek állították be a koronavírust, ez a felfogás is elterjedhetett az idős korosztály körében, így sokan ezért sem félnek tőle annyira, hamis optimizmust keltve ezzel önmagukban”

– fejtette ki a pszichológus. Azt is megtudhattunk, a nyugdíjas korhoz közeledvén az emberekben kedvező esetben gyakran kialakul egyfajta óvatos pesszimizmus (óvatosabbak, borúlátóbbak, kevésbé kockáztatnak), amely a jelenlegi körülmények között akár életmentő is lehet.

Viszont nagyon gyakori az is, hogy idős korukra sokakban megjelenik a lemondás, kételkedés vagy éppen a dacos szembenállás. Ezért hallhatjuk az utcán megkérdezett nyugdíjas emberektől néha, hogy „Nekem már úgyis mindegy, úgyhogy én lejövök mindennap az utcára.” – Sokszor egyeseket nehéz pozitívan befolyásolni, őbennük a kor előrehaladtával kialakulhat egy frusztrálódással járó viszonyulás a számos veszteségre való reakcióként. Ez természetesen nem mindenkire érvényes, nagy a variancia, sok múlik a személyiségi tényezőktől, a szociális helyzettől, a társas és családi támogatottságtól is – tette hozzá a szakember.

Fotó:Bakonyi Krisztián 

2020. augusztus 21. (péntek), 08:46