Megható! Csonka András Így búcsúzik el kollégájától és barátjától, Székhelyi Józseftől! Nyomj egy ❤-et, ha te is szeretted a Művész Urat!

Az élet gyönyörű. Az élet szemét, rohadt és kegyetlen. Elvette tőlünk Székhelyi Jocót. Soha nem láttam még senkit, aki ennyire fittyet hányt a ráknak!

Úgy tett, úgy élt, mintha ez egy kellemetlen közjáték lenne. /Hiszen neki még dolga van\./ Nem gyöngülhet el, a kislányát iskolába kell vinni reggelente. Soha nem láttam még, hogy valaki ennyire a munkába meneküljön a fájdalmai, a gyötrődései elől. A színpad szó szerint életben tartotta Őt, amíg lehetett. A világnak fogalma sincs, kit veszít most el. Nem csak egy óriási színészt, hanem egy varázslatosan bölcs, végtelenül szeretetteljes, jó embert is.Legutóbb néhány hete, a Madách színházban láttam, a Szerelmes Shakespeare-ben.

Gyenge volt, ez a kis szerep is láthatóan fárasztotta. Amikor lehetett, ült vagy támaszkodott. Előadás után vártam rá a művészbejárónál. Amkor kijött, szokásától eltérően, kurtán köszönt, nem is állt meg pár szóra sem annak az úrnak sem, aki próbált beszédbe elegyedni vele és érezhetően sietett a kocsija felé. A tekintét üvegesnek éreztem, mint aki nincs is ott. Másnap délelőtt megcsörrent a telefonom. Ő hívott. Elnézést kért az esti sietségért, de, ahogy mondta, annyira rosszul volt, hogy azt sem tudta hogy ér majd haza. Csak meg akart nyugtatni, és elmondani, mennyire örült, hogy ott voltam.Nos ilyen ember volt. És igen, csak a jók mennek el! Nekik szenvedni, kinlódni kell!