Megható sorokkal jelentkezett az SMA-s kis Zente édesanyja:„Sosem sírok! Én nem! Én max könnyezem...” támogassuk őt pár jó szóval és sok szívecskével <3

Négy hónappal ezelőtt kapta meg Zente a gerincvelői izomsorvadásban szenvedő kisfiú a Zolgensma-injekciót. A 700 millió forintos gyógyszer összegét az ország közös erővel gyűjtötte össze. /A kisfiú édesanyja hihetetlenül hálás az emberek segítségéért, azóta is rendszeresen tudósít gyermeke állapotáról a közösségi oldalán\./

Az édesanya most egy igazán megható bejegyzést tett közzé a Facebookon.

„Sosem sírok! Én nem! Én max könnyezem... Ma reggel mosogatás közben, mintha 4 hónapos amnézia után ébrednék, valahogy az elmúlt hónapok eseményeinek képei villantak be gyors egymásutánban.

Leginkább egy, ami most is a szemem előtt lebeg. Amikor Zente ül a kórházi ágyon ártatlan, mit sem sejtő arccal, közben áramlik bele a 700 milliós infúzió. 700 milliós baba lett. Igen, ez a tudtam, csak nem sejtettem kategória (remélem, sokan ismeritek honnan idézek). Tudatában vagyok és voltam is mindennel, nagyon is, csak érzelmileg valahogy most érte utol egymást az ész meg a szív. Biztosan van erre vmi pszichológiai szakkifejezés.

Én igazából ezt annak tudom be, hogy nem volt idő menet közben erre. Nagyon 'észnél' kellett lennem mindvégig, csinálni mindent ahogy kell, figyelni Zentére, mivel itt a kezelés utáni hónapok voltak az izgalmas hónapok!

Festjük épp a házat, de mivel benne is lakunk szobánként haladunk... Képzelhetitek. Óriási a felfordulás! (hülye család, nem bírja a nyugit, mindig csinálni kell valamit) Tegnap kész lett az első szoba.

Pakoltunk, szereltük össze az ágyat. Zente körülöttünk kerekezett. Azt vettük észre, hogy már minden egyes szavunkat ismétli. 'csavarhúzó, ecset, tipli'. Kérdezgeti : 'mit csinálsz?' Mindezt jókedvvel, energikusan. Mondtam is Atinak, nézd milyen energiával teli ez a kisfiú! Annyira jó, hogy belevágtunk ebbe az egészbe!

Amikor másfél éves lett akkor írtam az első, génterápiára gyűjtést indító posztot.

Tudtam, hogy nem lesz nekünk ősz, sem tél! Így is lett. Kettőt pislogtam és már március van, itt a tavasz és itt van nekem egy csacsogó, kacagó kétéves kismanó!

Úgyhogy ígérem, ezentúl is feltétlenül beszámolok minden fontos dologról, pl. hamarosan mutatom a már hagyománnyá vált Z és kis barátai fotókat, de biztosan lesznek olyan időszakok, amikor nem leszek itt az oldalon annyira aktív. Most megpróbálunk visszarázódni a mindennapos fejlesztések, tornák rendjébe, és örülünk kicsit a tavasznak a barátoknak egymásnak.

Nagy ölelés mindenkinek!

Ui. : Köszönetnyilvánítas! Köszönjük a Magyarindának (Kata, Panni ) a remek hordozót, amivel Zente is lovas lehet 'anyapaci' hátán, de talán még jobban köszönjük az ötletet és a csodás meglepetést! Ugyanis felhívásuk kapcsán 500! Pacit (képet) küldtetek Zentének! Szuperek vagytok! 500 Zentepuszi virtuálisan postázva!”

2020. március 08. (vasárnap), 08:24