Megkértem az anyósomat, hogy hadd hagyhassam ott náluk a gyerekeket, míg a feleségem és én nyaralni megyünk… A választól leesett az állam!
Általában az anyósokat vagy nem kedvelik, vagy előítéletekkel kezelik őket. De kollégám mindig tisztelettel beszélt a felesége anyjáról. Megkérdeztem tőle, hogy mi az a titok, hogy ilyen jó kapcsolata van az anyósával?
/„Amikor összeházasodtunk, óvatosan végigmértem a jövendőbeli anyósomat\./
De az idő múlásával az anyósom nem tűnt olyan veszélyesnek, mint azt eleinte gondoltam.
Aztán megszületett az első gyermekünk, és azt gondoltam, hogy most valószínűleg nappal és éjjel tiszteletét teszi nálunk, hogy kiokosítson minket. De újfent csalódnom kellett. Vásárolt egy babakocsit, egy egész bőröndnyi pelenkát hozzá, és csendesen eltűnt. Természetesen segített, amikor a feleségemnek valami sürgős dolga akadt (fogorvos, orvosi vizsgálat stb.
De egyszer támadt egy nagyszerű ötletem! Közeledett a nyár, és azt javaslom a feleségemnek, hogy menjünk el valahová, ahol van tenger és tengerpart. És ezúttal hagyjuk a gyermeket az anyósomnál, annál is inkább, hiszen egyedül van, örvendezzen unokájával. A feleségem vigyorgott, és javasolta, hogy én beszéljem meg ezt az anyósommal.
Elmentem hát az anyóshoz, de nem csak így vagy úgy, hanem tele édességekkel. Mosolyogva nyit ajtót, beinvitál, teát készít.
– Természetesen nem esne nehezemre nyáron magamhoz venni az unokámat, de mondd meg nekem, kedves fiam, mikor lesz még egyszer lehetőséged arra, hogy a három éves fiadat elvidd a tengerpartra? Csak ebben az évben. Mert egy év múlva egy négy éves fiad lesz, vagyis egy kicsit más.
És tizenöt év múlva, majd a fiad nem akar veled menni a tengerre, mert felnőtt lesz, és ott lesznek a barátai. Azokkal szeretne inkább a tengerparton lenni. Meglásd, gyorsan fel fog nőni, neked meg még emléked sem lesz, hogyan csapkodott a lelkes gyereked a szörfön fekve a tenger hullámaiban.
– Higgy nekem, én már megtapasztaltam ezt! – folytatta – A gyerekeink nagyon rövid időn belül kirepülnek. És minden pillanat, amit velük töltünk, egyedülálló.
És tudod, erősen elgondolkodtam. Emlékszem arra, hogy engem is folyamatosan elküldtek a nagymamámhoz faluhelyre, akár az egész nyárra is. Mind a mai napig emlékszek arra, hogy az apámnak sosem volt ideje számomra, minden idejét a munka tette ki. Aztán egyszer szívrohamot kapott, és kiderült, hogy tényleg nincs semmilyen emlékem róla. Ezért abban az évben együtt mentünk a tengerre vele. És egy évvel később is. Ezért szeretem és tisztelem az anyósomat, mert ő egy igazán bölcs nő.”
U.I.: Oszd meg azt a cikket barátaiddal, ismerőseiddel is ha tetszett!
Forrás: ketkes.com
2019. december 17. (kedd), 21:50
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
