Mária egy rutinműtét miatt került kórházba karácsony előtt pár nappal, a szentestét mégsem tölthette otthon. Vastagbélpolipot találtak nála, annak eltávolítása után állapota drámaian romlott. /Csak a második műtét után derült ki, hogy kilyukadt a gyomra\./
A Dobos család kálváriája még novemberben kezdődött, amikor Mária hányás, hasmenés, gyomortáji és alhasi fájdalmakkal kereste fel a mátészalkai kórház sürgősségi osztályát. Pár napra rá vastagbélpolipot találtak a nőnél, majd decemberben meglátogatta az orvost, hogy egyeztessenek a műtét részleteiről (endoszkópos úton ugyanis nem tudták eltávolítani az elváltozást), és noha ódzkodott annak gondolatától – mesélte a fia – az orvos nyugtatta:
rutinműtétről van szó, a szentestét már otthon töltheti.
Pár nappal szenteste előtt meg is műtötték az asszonyt. Csakhogy utána – ahogyan mesélte a fia, és a mátészalkai kórháznak beadott hivatalos panaszban is szerepel – állapota rosszabbra fordult: erős hátfájdalmakra panaszkodott és fulladt, miközben olyan választ is kapott a személyzettől, hogy nem kell elhagynia magát, csak a fekvéstől fájhat a háta. Már ezt sem értette, hiszen édesanyja mindössze 2-3 napja feküdt, és azt is sérelmezi, hogy a fájdalom és fulladás hátterének felderítése helyett csupán fájdalomcsillapítót kapott, igaz, azt négyóránként.
Azt a zárójelentés is alátámasztja, hogy az operációt követő negyedik napon „hirtelen állapotromlás állt be” Máriánál.
Karácsonykor közölték a családdal, hogy szerettük szeptikus sokkot kapott, mint ahogyan azt is, hogy csak dialízissel van esélye a túlélésre. Ekkor szállították át a megyei kórházba, Nyíregyházára, ahol a fia szerint „emberfeletti küzdelmet” folytattak az édesanyjáért.
Visszatérve a kisvárosi intézménybe – folytatta a fia – tudata tiszta volt, kezei mozogtak, önállóan evett, mint ahogyan a palackot is képes volt megfogni, és abból önállóan inni. Már a rehabilitációra készült, és arra vártak, hogy megszabadítsák a gégekanüljétől. Napokra rá azonban hirtelen romlást tapasztaltak az állapotában. Az átszállítását követő hetedik napon „tudata beszűkült” a zárójelentés szerint, amit a fia úgy írt le: nem beszélt, nem evett, csak egy pontra meredt, majd elkezdett hányni.
Az állapotrosszabbodást már akkor annak a tapasznak tulajdonították, amit még az állapotromlás előtti napon véltek felfedezni az asszony karján (a zárójelentésben is feltüntetik a tapaszt, ebben leírták: „a felvételt követő napon, a végtag mozgatására jelzett intenzív fájdalom miatt került rá Fentanyl kábító fájdalomcsillapító tapasz”). Csak később tudatosult bennük – meséli a fiatalember –, hogy erős hatóanyagú fájdalomcsillapítót kapott hozzátartozójuk, amit azért furcsálltak, mert úgy vélik, Nyíregyházán sem kapott hasonlót, még a legsúlyosabb műtéteket követően sem. Eközben kutakodtak, és arra jutottak: a tapasz egy ilyen legyengült – többször műtött, többszöri hasi katasztrófán átesett – betegnél akár súlyosabb következményekkel is járhat.
Az asszony állapota nem javult, a család szerint alig találtak ekkor orvost, akihez fordulhattak volna, tekintve, hogy csak kórházi ügyelet volt az osztályon. Mégis orvost követeltek, aki csak később jött az elmondásuk szerint.
Közben azon voltak, folytatta a fiatalember, hogy édesanyját ismét Nyíregyházán kezelhessék. Ez mégsem történt meg, mert közben újra át kellett helyezni az intenzív osztályra, ahol számottevő változás már nem következett be az állapotában.
Szerettük életét már nem lehetett megmenteni, végül április 8-án hunyt el.
A fia azt mondta: a halál oka szívleállás, mégis az a kérdés, hogy mi vezetett el odáig. Úgy vélik, hogy a kisvárosi intézmény hibázott, ezért már a rendőrségi feljelentés is megtették, amelyben foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés gyanúja miatt tettek feljelentést a mátészalkai intézmény ellen. Szerintük ugyanis – a rendőrségi feljelentésben foglaltak alapján – az egészségromlás többszöri orvosi mulasztás miatt következett be, vagyis amiatt, mert későn vették észre, hogy hozzátartozójuk gyomra kilyukadt, a halálhoz pedig a gyógyszer-túladagolás vezetett szerintük. Utóbbi alatt azt értik – ahogyan azt a panaszban is részletezik –, hogy az erős fájdalomcsillapító hatású tapasz, és az azzal egyszerre alkalmazott ópiát típusú fájdalomcsillapítók (Contramal, Tramadol), valamint az egyéb nyugtató, altató, antidepresszáns szerek (Frontin, Citapram) tapasszal való együttes adása vezethetett szerettük állapotromlásához, és halálához.
Természetesen a kórházat is megkerestük kérdéseinkkel, arról érdeklődve, hogy mi az ő álláspontjuk ebben az ügyben. Mint ahogyan arról is kérdeztük az intézményt, hogy elképzelhető-e, hogy a család által említett fájdalomcsillapítók hozzájárultak a nő állapotának romlásához. De arról is érdeklődtünk, hogy előfordulhatott-e, hogy bármilyen mulasztás vagy gondatlanság történhetett a kezelés során. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház Mátészalkai Kórházától a következő választ kaptuk: „Minden, az Intézményünkhöz benyújtott panaszt az irányadó szabályok szerint vizsgálunk ki. A folyamatban lévő ügyben a vizsgálat lezárultáig nem kívánunk részletekbe bocsátkozni.” A nyíregyházi intézményt is kerestük, de mivel ugyanazon intézménycsoportnak a tagkórháza (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház), mint a mátészalkai „társa”, ugyanazt a választ kaptuk, mint amivel az utóbbit kerestük.
A Mátészalkai Rendőrkapitányságot is megkerestük a kérdéseinkkel, arról érdeklődve, hogy elrendelték-e a nyomozást, és ha igen, milyen szakaszban tart most az ügy. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányságtól pedig azt kaptuk, hogy ismeretlen tettes ellen folytatnak nyomozást, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés elkövetésének gyanúja miatt. A nyomozás érdekeire tekintettel azonban, jelenleg nem áll módukban bővebb tájékoztatást adni.
Forrás: www.atv.hu
2018. június 11. (hétfő), 09:45
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.