Szebeni Istvánt elküldték a TV2-től.. egyesek szerint EZÉRT nem tűrték tovább
Szebeni Istvánt elküldték a TV2-től.. egyesek szerint EZÉRT nem tűrték tovább
Szebeni István, a TV2 Tények műsorvezetője és a TV2 Csoport hetekkel ezelőtt szerződést bontott, a műsorvezető titokban távozott a médiától.
/Több mint egy hónappal ezelőtt titokban szerződést bontott a TV2 Média Csoport és Szebeni István, a TV2 Tények egyik műsorvezetője – értesült a Media1 szakportál, amelynek információját más források is megerősítették, bár ezt a felek nem közölték a nyilvánossággal\./
Eddig is igen fordulatos volt Szebeni István műsorvezető és a TV2 Csoport közötti munkakapcsolat. 2019 tavaszán tért vissza az újságíró a TV2 Média Csoporthoz, hogy ott a TV2 és a SuperTV2 Tények című műsorának legyen a műsorvezetője. Ezt csatorna még bejelentette a sajtóban is. Szebeni a TV2-höz történő visszatérésekor így nyilatkozott:
„Nagyon boldog voltam, amikor Kökény-Szalai Vivien hírigazgató megkeresett, hogy a Super TV2-n jelentkező Tények műsorvezetője legyek. Sosem volt titok, hogy a hírek szerelmese vagyok, nekem ez a műfaj a mindenem, híreket mondani egyfajta küldetés.
Visszatérése előtt Szebeni az Echo TV-nél dolgozott mintegy másfél éven át, ezen korszak előtt pedig 2017 decemberéig a hétvégi TV2-Tények műsorvezetője volt.
A Media1 értesülései szerint a csatorna és Szebeni viszonya a 2022-es országgyűlési választások előtt lett igazán feszült.
Az újságíró kifejezetten ellenezte azt, hogy a Tények műsorvezetőinek ismételten részt kellett vállalnia egy, a Fideszt és Orbán Viktor támogató anyag készítésében a 2022 tavaszi választások előtt. Szebeni István akkor erről az incidensről nem kívánt megosztani semmit, mint ahogy a mostani szakítás okairól, körülményeiről sem sikerült eddig nyilatkozatra bírni sem a TV2 Csoportot, sem pedig az újságírót.
Szebeni István : "Ezért döglünk meg 50 évesen .." Újabb nagyon mély gondolatokat tett közzé a híradós
Miért nem érünk ma egy zsák lókakit se? Miért sulykolják belénk ezt mindig, mindenhol? Miért kényszerülünk folyamatos versenybe, és döglünk meg ötvenévesen infarktusban, ahelyett, hogy nyugodtan élünk? Egy csomó kérdés.
Tudtunk örülni mindennek. Nem érezted azt, ha mondjuk vettél valamit nagy nehezen, hogy kevés vagy, mert a másiknak jobb van. Vagy nem érezted azt, hogy a folyamatos versenyfutásba beledöglesz, miközben teljesítmény nélküli emberek ma a pofádba röhöghetnek? Becsültük a tehetséget, ma elég, ha egy befőttesüvegbe fingik valaki, és milliókat keres vele...Milyen világot élünk?
1. Ismertük és értettük a dolgok értékét
Az ezredforduló előtti utolsó évtizedben is pont annyit értek a dolgok, amennyit az emberek hajlandóak voltak értük kifizetni, de még ezzel a mozgószabállyal együtt is sokkal világosabb volt minden. Tudtuk, ha rossz volt a termés, valószínűleg felmegy majd a liszt és a kenyér ára. Ha valaki egész nap csak tesped, akkor valószínűleg soha nem fogja lecserélni a Trabantját kockaladára. Ha valaminek az árcédulájára tíz forint van írva, valószínűleg senki nem fog érte tízmilliót fizetni... és így tovább. Ez volt a kilencvenes években.
Ahonnan két évtized alatt eljutottunk oda, hogy ha az ember minimálisan is érteni szeretné, mi a jó fene folyik a világban, ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kell válaszokat találnia: Hogy lehet az, hogy valaki abból lesz milliomos, hogy álló nap csak magát fényképezi? Hogyan lehet fizetőképes kereslet befőttes üvegbe zárt fingra? Hogy lehet az, hogy egy kriptovalutának nulláról több ezer dollárra emelkedik az értéke, csak mert a Tesla vezére berakta a nevét egy hashtag mögé a Twitteren? Egyáltalán, hogyan érheti a Tesla a komplett német autóipar többszörösét?
Érthető, ha az ember a lelke mélyén egy kicsit úgy érzi, hogy hagyományos értékteremtő munkával ebben a mai világban már nem igazán lehet túl messzire jutni,írja a player.hu
2. A második helynek is tudtunk örülni
Persze, a világ mindig is a győztesekről szólt, és a kilencvenes években sem volt ez másként, de akkor még egy sikeres, szép vagy bármilyen más módon szerencsés vagy tehetséges ember nem szembesült lépten-nyomon azzal, hogy mindig van nála sokkal sikeresebb, szebb, szerencsésebb vagy tehetségesebb.
Ez még akkor is képes elbizonytalanítani az embert, ha egyébként a magaséletet kommunikáló posztok legnagyobb része általában totális kamu. Ha nem áll biztos lábakon az önbizalma, az online tér mindent szebbnek hazudó közösségei könnyen kikezdhetik az ember elégedettségét.
3. Nem számított, hogy néztünk ki a fényképeken
Huszonöt éve még fogalmunk sem volt arról, hogy néhány évtized múlva népbetegség lesz az influenszerkultúra által generált testképzavar. Nem is azért volt könnyebb a kilencvenes években létezni, mert mindenki úgy nézett ki, ahogy a fényképeken, hiszen a smink és a pózolás művészete a fényképezéssel egyidős, hanem inkább azért, mert senkit nem érdekelt, hogyan néz ki a másik egy fotón, mert nem kijelzőkön keresztül tartottuk egymással a kapcsolatot.
Míg akkoriban egy embernek maximum húsz-harminc olyan ismerőse volt, akivel legalább havi rendszerességgel vette fel a kapcsolatot, ma ezek számát már a különböző közösségi platformokon az ismerőseinkként megjelölt személyek halmaza határozza meg. Ezek az új típusú barátok már nem fizikai valónkon, hanem a fényképeinken keresztül tesznek el minket a megfelelő fiókba, így a fotóinkon muszáj sokkal menőbbnek lennünk, mint a valóságban.
4. Könnyebb volt egyszerűen csak szeretni valamit
A rajongás a kilencvenes években úgy nézett ki, hogy az ember elolvasta a kedvencéről szóló cikkeket, kitapétázta poszterekkel a szobája falát és ha talált a környezetében olyan embert, aki ugyanazért bolondult, mint ő, akkor kereste annak a társaságát. A rajongásnak – kivéve, ha az ember szerette olykor laposra verni az ellenfél szurkolótáborának tagjait – csak kivételes esetekben volt negatív tartalma. cikknek nincs vége itt folytatódik:player.hu
2023. december 26. (kedd), 09:19
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.
