Lassan 19 éve, hogy a görögországi Korfu szigetén a magyar Gősi Zoltán kimentett a háborgó tengerből egy fuldoklót, őt viszont elnyelte a mélység. A menyasszonya a sziklákon állva nézte végig szerelme utolsó pillanatait. /Zoltán 26 éves volt csupán, az édesanyja pedig a tragikus halál után fordult az írás felé és lassan húsz éve ír verseket gyermekének\./
Pedig minden olyan szép volt. Zoltán és a menyasszonya előnászútra érkeztek a csodás görögországi szigetre 2000 júliusában. A fiú hosszú ideig spórolt, hogy elvihesse szerelmét álmaik nyaralására.
Gősi Zoltán nem, pillanatok alatt döntött és a fiú után ment a háborgó tengerbe. Aztán még valaki követte őt. A meggondolatlan gyereket kitolták a meredek partra, ám ekkor, mintha még inkább tombolni kezdett volna a tenger. A másik életmentőnek sikerült kimásznia egy ledobott kötélbe kapaszkodva, Zoltán viszont hiába próbálta elérni, mindig elsodorta a háborgó víz. Aztán egyszer csak elmerült.
Az édesanyja otthon maradt. Elmondhatatlan fájdalommal.
A megrendítő mélységű írásokat a saját internetes oldalán hozta nyilvánosságra. Nem lehet könnyek nélkül elolvasni az Aludj kisfiam című a versét sem, amelyhez egy képet tett, ahogy a fia sírjánál ül.
„Csitt, csak hallgass, a szív szava szól: szeretlek kincsem!, hallod valahol? Csöndes a sírkert, lobban a láng, altatót dúdol az édesanyád.
Gősi Vali ma is minden nap megemlékezik a hős gyermekéről. Zoltán ugyanis néhány napja ünnepelte volna a 45. születésnapját. Ha a tenger nem veszi el, a szerelmével, a gyermekeivel, csodás emlékekkel.
Az édesanya, aki hihetetlen erős ember, még azt is megköszönte nem is olyan régen, hogy valaki egy rózsacsokrot tett a fia sírjára. Némi vigaszt jelent számára, hogy a másik gyermeke, azóta már unokával is megajándékozta a családot.Utóbb derült ki az is, hogy azon a környéken évente négy-öt ember fullad meg azért, mert felelőtlen, de életmentőt még sosem ragadtak el a hullámok. Egy emlékhelyet is állították Zoltánnak ott, ahol elnyelte a tenger.
Ha Korfu szigetén járnak, akkor - önfeledt nyaralás ide vagy oda - menjenek el a Canal d’Amourhoz és tegyenek egy szál virágot az emlékhelyre.Megérdemli az a fiú, aki feláldozta a saját életét azért, hogy más szíve tovább doboghasson.Ő a mi igazi hősünk.Nyugodj békében, Gősi Zoltán!
2020. július 24. (péntek), 20:31
Ez a cikk kizárólag tájékoztatási célokat szolgál, célja, hogy átfogó képet adjon a közelmúlt eseményeiről, politikai elfogultságtól mentesen. Szerkesztőségünk számára fontos a különböző nézőpontok bemutatása és a tények hűséges közvetítése. Kiemeljük, hogy a cikk nem hordoz politikai célzatot, nem áll egyik vagy másik politikai erő oldalán, és nem nyújt jogi vagy egyéb személyre szabott tanácsokat. Olvasóink saját belátásuk szerint értelmezhetik az itt közölt információkat, és ennek megfelelően semmiféle felelősséget nem vállalunk az esetleges értelmezésekből eredő következményekért.