A legtöbb ember fél az egyedülléttől, mint valami fertőtől. Értéküket csak partnerük tükrében képesek mérni, még akkor is, ha azzal a másikkal csak beérik, ha csak megelégszenek azzal, ami van, gondolván, hogy ettől jobb úgy sem vár rájuk.

A legtöbb ember fél az egyedülléttől, mint valami fertőtől. /Értéküket csak partnerük tükrében képesek mérni, még akkor is, ha azzal a másikkal csak beérik, ha csak megelégszenek azzal, ami van, gondolván, hogy ettől jobb úgy sem vár rájuk\./

Áldozatokat hoznak, energiát fektetnek egy olyan kapcsolatba, amelyben napról-napra fuldokolnak. S mindezt azért, mert képtelenek a türelemere, az örömteli várakozásra, várni arra a valakire, akivel még a legrosszabb napokat is áldásként, nem pedig teherként élik meg. Ami viszont a legfontosabb, hogy félnek, mégpedig nem mástól, mint önmaguktól. Félnek önmagukkal akár egy percre is egyedül lenni, elcsendesedni, és felismerni magukban azt, aki válhatna belőlük. Légy te más! Fordítsd az egyedüllétet előnyödre mindaddig, míg nem jön az az ember, akivel nem csupán egymás pótlékai vagytok. Éld napjaidat teljesen, próbáld kihozni mindenből a legtöbbet, hiszen a magány nem kapcsolati státusz, hanem döntés. Döntés, melyet te hozol meg, és kizárólag rajtad áll hogyan éled meg. Magány és egyedüllét…a kettő nem ugyanaz. – Golden Dawn

2015. január 28. (szerda), 22:19