Uram, adj nekem kitartást a mindennapokhoz, ne érezzem, bárkinél is kevesebb vagyok, mert egyedül már nincs erőm a sorssal küzdenem, kell, hogy védj és óvj, ha lelkem védtelen. Sok időt megéltem, sok könnyet hullattam, de bátran elviseltem, ha alulmaradtam, mert volt hozzá akarat és kellő méltóság, hogy hinni tudjam azt, több vagyok, mint más. Sokszor szembenéztem a világ erejével, akkor is, ha arcul csapott élet-tenyerével, mert hittem, ha mellettem állsz minden bírható, és nem lesz olyan veszély, mely át nem hágható. Hozzád fohászkodom Uram, ahogy eddig mindig, ne hagyj el, ha létem bűn-lángokban izzik, te legyél majd, ki felemel egyszer, hogy magasabbra szárnyalhassak mint a többi ember, s te legyél majd az is, ki otthonába fogad, ha elgyengült testemre súlyos kereszt szakad, mert általad válunk azzá, akik voltunk, azok a test nélküli lelkek, kiket hozzád fűz a sorsunk.
Vers:Kun Magdolna
2015. december 27. (vasárnap), 22:16
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/
