Anyám könnyei gyöngyként hullottak, mikor szívében a fájdalom tengerré duzzadt, s mikor már nem tudta visszafojtani azt a keservet, amivel naponta szembesülhetett.
Anyám pedig erős volt, akkor is, ha válla olyan volt, mint a gyönge, beteg madárszárnya, mely szállt volna, szállt volna egyre magasabb, ha nem húzta volna vissza az emberáradat.
Mert anyám szelíd lelkében sosem volt harag, csak tűrte és tűrte azokat a megbántásokat, amik könnyeit hullatták, szívét mardosták, s amivel porba döntötte ez a kegyetlen világ.
Kun Magdolna
2015. december 30. (szerda), 22:05
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra: