Legyen ez a szép nap az örök hála napja, hiszen minden gyermek az életét kapja, s rajta keresztül egy csodás, új világot. Legyen minden anya ezért szívből áldott!
Ám Ő nem csak kapu erre a világra, nem csak ezért méltó egy csokor virágra. Mert a feladata csak akkor kezdődik, mikor a gyermeke élni készülődik.
Együtt születnek meg, anya és a gyermek, innen a szíveik egymásra figyelnek, ezüstös selyemszál köti össze őket, közösen érzőket, együtt lélegzőket.
Minden édesanya, csak táplálna, adna, és ha megtehetné, csak anya maradna. Fészkét kibélelve óvná csemetéjét, tanítva a világ jobbító meséjét.
A szívében csupán a szeretet élne, tigrisként harcolna, csakis érte félne. Életét od’adná, hogy mentse porontyát, s levenné válláról a világnak gondját.
Hát köszöntsük szépen az édesanyákat, öleljük magunkhoz, hisz miattunk fáradt. Simítsuk meg arcát sok-sok szeretettel, csak általuk válhat emberré az ember.
2016. április 29. (péntek), 22:38
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
