Szeretetburokkal vettél körbe, s óvtál. Szíved közelében, szíved alatt hordtál. Születtem, mert szültél, létre hívtál engem, talán egy szép álmot, jövőt láttál bennem.
Anyai szíved a lágy dallamát verte, dobogva, jöttömet, létem ünnepelte. Karod körbefonta apró kis testemet, szép madonna voltál, kit festők festenek.
Belsődből felém a szereteted áradt, s történhetett bármi, bele sosem fáradt. /Adtál, amit tudtál\./
Hirdetés
Tetted csak a dolgod! Figyelted csemetéd, mitől lenne boldog?
Lelkem tanítottad jobbá, többé válni, szeretet dallamot írni, komponálni. Ma már úgy működik, mintha visszhang lenne, s megértő szeretet köszön vissza benne!
Hála muzsikája száll most feléd, tőlem, szeretet dallama kibomlik belőlem. Neked köszönöm, hogy megtanultam adni, szeretnék örökre gyermeked maradni!
2016. április 29. (péntek)
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
