Lassan itt a Karácsony, gyertyát gyújtunk szépen, s vacsorához ülünk meghitt békességben. Arcunkról majd eltűnnek a könnyek nyomai, bárhogy fájja szívünket, hogy hiányzik valaki. Valaki, aki nem ül többé közénk, nem mosolyog ránk, s ki nem tölti be melegséggel a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek, s mi arra gondolunk, addig a jó, amíg egymásé vagyunk, s addig a jó, míg átölelnek, mikor marcangolva fáj a keserű hiány, és az a tudat, hogy vannak, akik már csak fentről nézhetik, mint ég csonkjaira pár emlékező lángú viaszgyertyaszál.
2015. december 02. (szerda), 11:27
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/
