Ne dobd el azt, ki felnevelt, hisz annyi éjszakán, teérted sírt, és ontotta a könnyek záporát.
Hirdetés
Hirdetés
Meggyesi Éva
"Ne dobd el azt, ki felnevelt, s rosszat ne mondj reá, szeresd, mint szíved mélyében a néma dobbanást. Ne bántsd meg szóval, nem tudod egy szó mennyire fáj, akár egy tőr, mely fúródva a szívedben megáll. Ne dobd el azt, ki felnevelt, hisz annyi éjszakán, teérted sírt, és ontotta a könnyek záporát. Ne dobd el! Hisz éjjelente te érted mond imát, s minden könnycsepp, mit érted ejt, egy néma vallomás. Minden öröme, mosolya, mely látszik ajakán, hozzád száll, s tiéd szívében tán minden dobbanás. Ne dobd el! Hiszen panaszod ő érti! Senki más! S ő lesz talán az egyetlen, ki érted majd kiáll. Ne dobd el! Hiszen lesz idő, hogy nem lesz semmi más, csak puszta föld, ahol térdre hullsz, s tán néhány szál virág"