Elszorul a szívem, mikor visszagondolok drága jó anyámra, ki némán búcsúzott, és fájva integetett mikor azt mondtam neki, újra eljövök, ha időm engedi.
S múltak a percek, a napok, és a hetek, és semmissé lettek azok a régi ígéretek, mit anyámnak mondtam ott a kapuban, ahol kitörni kész könnyem, visszafojtottam.
Visszafojtottam, mert láttam, ahogy titkon fáradt arcán kiült az a szokott szívfájdalom, mit én is érzek akkor, mikor gyermekeimnek görcsbe rándult kezem búcsút integet.
Ha tehetném anyám, mindent jóvátennék, letörölném arcodról a könnyek verítékét, és kezed fogván ezerszer is megköszönném azt, hogy vártál rám hűséggel ott a gang alatt.
Kun Magdolna
2016. január 01. (péntek), 17:40
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Ma van Advent első vasárnapja !Csak egy gondolat és kívánság !Kívánom , hogy boldogságban erő egészségben találjon ,...
Mindenegyben blog 2019. május 15. (szerda), 10:32
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek, de a magányt, kétségbeesést és reménytelenséget egyedül a szeretet képes meggyógyítani. Sokan vannak a világban, akik egy darabka kenyérre éheznek, de még többen olyanok, akik csak egy kis szeretetre.” /Teréz anya/
