Mama, te mutattál utat mikor csavargó lépteim rossz irányba vittek, s bántó szóval győztem minden igaz tetted. Mikor elfordultam tőled, s nem fordultam vissza, bárhogy könyörögtél jó és rossz napokba. Te mutattál utat mama, ha más igazát védtem, mikor hagytam, hogy te legyél ártó ellenségem, pedig tudtam, mennyire fáj, hogy veled dacolok, veled, aki életet és védelmet adott. Megbántam már mama, minden tévedésem, minden bűnöm megátkoztam, minden ifjú vétkem, de hiába a megbánás, hiába a sírás, már nem ad soha feloldozást a sír temette jóság.
Kun Magdolna
2016. január 01. (péntek), 21:24
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
