16 évesen úgy döntött, hogy soha többé nem fog bikinit hordani. 28 évvel később, senki sem megy közel hozzá.
Hirdetés
Hirdetés
Libby Huffer Fort Wayne-ből (Indiana) egy boldog kislány volt, amíg 5 évesen diagnosztizáltak nála egy ritka betegséget. /Libby első fokú neurofibromatózisban szenvedett, és bár ez mindössze néhány tumort eredményezett, a pubertás korára komoly hatással volt\./
Hirdetés
Ezen a ponton kis csomók kezdtek megjelenni a testén, és ez napi szinten megsokszorozódott. Libby-t gúnyolták és bosszantották az osztálytársai.
Amikor Libby elérte a felnőttkort, terhes lett, az állapota tovább romlott. Közel 6000 daganat volt a testén. Bár ezek a daganatok nem rákosak, de még mindig drasztikus hatással volt Libby életére.
Hirdetés
Az állandó zaklatás miatt, amit elszenvedett, teljesen elvesztette az önbecsülését. Ezzel a külsővel nagyon nehezen tudott munkát találni. Még ma is megbámulják az emberek, amikor az utcán sétál. Sokan inkább kerülik.
Hirdetés
Libby utoljára 16 évesen érezte jól magát fürdőruhában. Azóta a sok kis csomó miatt tudatosan öltözködik, és sokkal több ruhát visel, mint amennyi szükséges lenne.
Szeretne segíteni másokon, akik hasonló helyzetben vannak. “Azt mondom a gyerekeknek, hogy angyalok csókoltak meg. A legtöbb felnőtt nem tudja, hogyan magyarázza el ezt az állapotot” mondta Libby.
Hirdetés
Libby mindent megtesz, hogy fenntartsa a pozitív hozzáállását, de folyamatosan küzd a krónikus fájdalom és a depresszió ellen. A félelem a hangjában szinte tapintható, ahogy azt mondja: “Nem tudom mit hoz a jövő. Ha idősebb leszek, még több ilyen lesz rajtam.” És miután ez az állapot megköveteli, hogy 13 különböző vényköteles gyógyszert szedjen be naponta, nem csoda, hogy Libby nem túlzottan optimista.
Hirdetés
“Én csak annyit szeretnék, hogy az emberek tudják, hogy mitől alakult ki” – mesélte Libby.
Betegségét tájékoztató szándékkal hozta nyilvánosságra. A dudorok krónikus fájdalmakat okoznak, de a nő reménykedik, hogy a GoGundMe oldalon összegyűjtött pénzzel egy műtétben részesülhet, amely révén több 100 dudort eltávolítanának.
Hirdetés
Íme egy videó Libby állapotáról:
Miután éveken át szenvedett, mint egy számkivetett, úgy néz ki, Libby közel van ahhoz, hogy normális életet éljen. Reméljük, hogy a műtét sikeres lesz, és az ő szerény álma valóra válik.
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
