A férjem hónapok óta titokban pénzt utalt a közös számlánkról a legjobb barátnőmnek, de amikor kiderült, hogy miért, az darabokra szaggatta a világom. Tökéletes leckét adtam nekik, amit garantáltan nem felejtenek el soha! Éppen Tamás laptopján rendeltem ruhákat a fiunknak, amikor egy értesítés jelent meg a képernyőn. „300 000 forintos átutalás sikeres – Kata R.” A legjobb barátnőm. Miért küldött neki pénzt a férjem? Azonnal ellenőriztem a közös bankszámlánkat. Összeszorult a gyomrom. Százak, néha több mint félmillió forint Katának. Rendszeres utalások. Hét hónapon keresztül. Reszketve megnyitottam az üzeneteiket. Kata: „Bárcsak én lennék a feleséged. Utálok kérni, de Lajos megint megvágta a juttatásomat.” Tamás: „Szeretlek. Azt akarom, hogy mindened meglegyen. Gondoskodom rólad.” Nemcsak megcsalt. Az életét finanszírozta – a mi pénzünkből. Abból a pénzből, ami a fiunké kellett volna, hogy legyen. Minden egyes forint az én zsebemből is származott. Üvölteni akartam. De nem tettem. Helyette felvettem Kata hívásait, elbúcsúzó csókot adtam Tamásnak, mint mindig. Közben pedig kidolgoztam a mestertervemet. Végezetül írtam Kata férjének egy üzenetet: „Kata ma egy különleges meglepetéssel vár. Gyere haza korán!” Folytatás lent ??
A férjem hónapok óta titokban pénzt utalt a közös számlánkról a legjobb barátnőmnek, de tökéletes leckét adtam nekik
Kata és én elválaszthatatlanok voltunk az egyetem óta. /Mindent együtt csináltunk\: szakításokat, gyakorlatokat, első munkahelyeket, házasságokat, sőt még terhességet is egyszerre\./
De ha visszatekintek, észre kellett volna vennem a jeleket.
Kata nem irigyelte a külsőmet, a házamat vagy a pénzemet. Nem. Ő az én házasságomat akarta.
Miközben én és Tamás még mindig szeretetteljesek voltunk egymással, Kata házassága Lajossal romokban hevert.
Folyamatosan panaszkodott, hogy mennyire nem érzi magát szeretve, és hogy Lajos soha nem tesz számára semmi különlegeset.
Én pedig, mint egy bolond, mindig megnyugtattam őt.
– Annyira nehéz, Éva – mondta egy reggel, miközben együtt reggeliztünk. – Tudod, milyen érzés valaki mellett lenni, aki csak elvisel téged? Lajos régen úgy nézett rám, mintha én tenném ragyogóvá a napot. Most? Még akkor sem figyel rám, amikor kijövök a zuhany alól, csak egy törölközőben.
– Ez csak egy nehéz időszak – válaszoltam. – Ti ketten megoldjátok, ahogy eddig mindig megoldottátok, Kata. Most egyél, és gondolj arra, hogy mit tehettek, hogy feldobjátok a kapcsolatotokat.
Mosolygott, majd bólintott, miközben kevergette a kávéját.
A probléma az volt, hogy fogalmam sem volt róla, hogy Kata már megtalálta a saját megoldását.
A csalást véletlenül fedeztem fel.
Aznap délután Tamás laptopján rendeltem ruhákat a fiunk, Marci számára. A telefonom lemerült, és Tamás gépe már be volt jelentkezve. Gondoltam, amíg elmegy Marcit elhozni az úszásról, gyorsan befejezem a vásárlást.
Egyszerű, zökkenőmentes, igaz?
Tévedtem.
A semmiből felugrott egy értesítés a képernyő sarkában.
„300 000 forintos utalás sikeres – Kata R.”
A gyomrom összeszorult.
Miért küldött a férjem pénzt a legjobb barátnőmnek?
De… talán történt valami? Talán Kata Tamáshoz fordult, mert ő kezelte a pénzügyeinket? Talán el akarta hagyni Lajost, és szüksége volt a férjem segítségére a válás lebonyolításához?
De miért nem kért tőlem segítséget?
Megnyitottam a közös bankszámlánkat, és a szívem majd kiugrott a helyéről.
És ott volt, egyenesen előttem. A kezdet, a vég kezdete.
Tamás tranzakciói az elmúlt hónapokból. Néhány összeg 100 000 forint volt, mások több mint 500 000. Mindezeket Katának küldte.
Tamás biztosan azt hitte, hogy soha nem nézem meg a közös számlát. És igaza is volt – eddig.
De ma a sors közbeszólt.
A kezeim remegtek, amikor a laptop kezdőképernyőjére léptem vissza, keresve bármit, ami magyarázatot adhat.
Ekkor valami olyat tettem, amire sosem gondoltam volna.
Megnéztem a beszélgetéseiket.
Kata: „Sokkal jobban bánsz velem, mint a saját férjem, tudod? Lajos már alig néz rám, mintha nem is léteznék. De te, Tamás, amikor a hangodat hallom, biztonságban érzem magam.”
Tamás: „Mindig gondoskodom rólad, Kata. Tudod, hogy így lesz. Megérdemled, hogy boldog légy.”
Kata: „Bárcsak előbb ismertelek volna meg. Bárcsak a feleséged lehetnék.”
Majd jött a legrosszabb üzenet.
Tamás: „Nem tudom kiverni a fejemből a tegnap estét, drágám. Bárcsak tovább maradhattam volna.
A látásom elhomályosult, a fejem lüktetett.
Ez nemcsak érzelmi árulás volt. Ők együtt voltak.
A férjem és a legjobb barátnőm.
Hónapokon át.
Lapoztam tovább a beszélgetésben, és egy üzenet minden kétséget eloszlatott.
Kata: „Lajos már megint csökkentette a pénzt, amit ad. Azt mondja, túl sokat költök, de te is tudod, hogy alig veszek magamnak valamit.”
Tamás: „Ne magyarázkodj, édesem. Gondoskodom rólad.”
Kata: „Úgy érzem, bűntudatom van, hogy elfogadom a pénzed…”
Tamás: „Ne érezd. Szeretlek, Kata. És mindent megadok neked, amire szükséged van.”
Majdnem hányingerem lett.
Tamás nemcsak megcsalt. Hős volt a saját meséjében. Kata történetében. A férjem védte őt, amikor Lajos próbált határt szabni.
A mi pénzünkkel.
A családunk pénzével.
Ekkor már nem sírtam. Ez háború volt.
Napokig színleltem. Még mindig beszélgettem Katával. Még mindig főztem Tamás kedvenc ételeit. Játszottam a tudatlan feleséget.
De közben?
Megterveztem életem legnagyobb előadását.
Felbéreltem egy zenekart. Egy kórust. És egy pomponlánycsapatot. Mindenképpen extra akartam lenni.
Aztán? Írtam Lajosnak.
„Hé! Kata meglepetést tervez neked ma este. Jobb, ha előbb hazaérsz, hogy megnézd!”
Eljött az este. A zenekar megérkezett Kata háza elé.
A kórus énekelt egy dalt egy férjről, aki titokban pénzt adott egy másik nőnek. És egy „legjobb barátnőről”, aki elárulta a legközelebbi barátját.
És akkor?
A pomponlányok előléptek. Posztereket tartottak fel a pénzátutalások és az üzenetek képernyőfotóival.
Az igazság mindenkinek ott volt, fekete-fehéren.
Lajos rám nézett.
– Ő megcsalt engem? A férjeddel?
Bólintottam.
Kata remegett.
Tamás rám nézett, könyörgő szemekkel.
– Éva, kérlek…
Mosolyogva válaszoltam:
– Élvezd az új életed, Tamás. Már beadtam a válópert. Csak remélem, hogy Kata megérte.
És ez volt a vég.
A férjem és a legjobb barátnőm elárultak – most szembesülniük kell a következményekkel
A látvány, ahogy Kata és Tamás ott álltak a házuk előtt, arcukon a teljes megalázottsággal, felért egy műalkotással.
A bosszúm tökéletes volt.
De nem fejeztem be.
A válóper beindult. Minden pénzügyi dokumentumot átnéztem, és ügyvédet fogadtam, aki biztosította, hogy egy fillért se hagyjak Tamásnak abból a vagyonból, amit együtt építettünk. Nemcsak hogy igazoltam a megcsalást, de a közös pénz eltulajdonítása is ellene dolgozott.
Tamás reakciója?
Összeomlott.
– Éva, én… én hibát követtem el, de nem gondoltam, hogy eddig elmész – mondta egy héttel később, amikor bejött a lakásba, hogy összepakolja a holmiját.
– Hát, ezt azelőtt kellett volna átgondolnod, mielőtt a legjobb barátnőmmel kavartál. – karba tett kézzel néztem rá.
Tamás arca megvonaglott. – Kata… Kata csak egy menekülés volt. Nem számított.
– Nem számított? – nevettem fel. – Akkor miért adtál neki több százezer forintot? Miért mondtad neki, hogy szereted?
Tamás habozott. Tudta, hogy vesztett.
– Én... csak azt hittem, hogy te is boldogtalan vagy velem… – motyogta.
– Nem voltam boldogtalan. Boldog voltam, míg te tönkre nem tetted.
A beszélgetés értelmetlen volt. Tamás összepakolta a dolgait, és elment. Marci ott állt mellettem, kezét az enyémbe csúsztatta.
– Apa többet nem fog itt lakni? – kérdezte halkan.
Leguggoltam, és a szemébe néztem.
– Egy ideig nem, kicsim. De mindig itt leszek neked.
És mi lett Katával?
A botrány után Lajos azonnal beadta a válópert. Azt pletykálták, hogy nemcsak elhagyta Katát, hanem az ügyvédje gondoskodott róla, hogy ő egyetlen fillért se kapjon a közös vagyonból.
Egy hét sem telt el, és Kata az ajtómban állt.
A haja kócos volt, a szemei feldagadtak a sírástól.
– Éva… kérlek…
Karba tett kézzel álltam meg az ajtóban.
– Van bőröd idejönni?
Kata remegve vett egy mély levegőt.
– Nincs már senkim – suttogta. – Lajos kidobott. Tamás is. Senkim sincs.
– Talán ezt előbb kellett volna végiggondolnod – feleltem ridegen.
Kata szeméből könnyek gördültek ki.
– Én… én nem akartam, hogy így legyen…
Elmosolyodtam. Egy keserű, diadalittas mosoly volt.
– Talán tanulsz belőle valamit.
Kata zokogva sétált el.
Nem hívtam vissza. Nem is akartam.
Ő már a múltam része volt.
Egy évvel később
A válás hivatalos volt. Tamás végül egy kis albérletbe költözött, és bár próbálta helyrehozni a kapcsolatát Marcival, a fiam mindig inkább velem akart lenni.
Kata eltűnt az életemből. Úgy hallottam, egy másik városba költözött, és most egy kisebb lakásban él, egyedül.
Én pedig?
Új életet kezdtem.
Rájöttem, hogy nincs szükségem egy olyan férfira, aki nem értékel. Nincs szükségem egy „barátnőre”, aki elárul.
A legjobb bosszú pedig?
Boldognak lenni.
És én az voltam.
VÉGE
2025. március 19. (szerda), 17:44
