Soha nem sírtam. Nem akkor, amikor a szolgálat teljesítése közben golyót kaptam. Nem akkor, amikor a házasságom darabokra hullott, mert mindig a munka volt az első.
Még akkor sem, amikor az apám elment.
De ma este, a kanapémon ülve, Rex fejével az ölemben, nem tudtam megállítani a könnyeimet.
/A légzése lassú volt, egyenetlen\./
Hirdetés
A teste időnként megremegett, és amikor megsimogattam a fülét, alig észrevehetően megpróbált odabújni a kezemhez.
Hirdetés
Az állatorvos azt mondta, eljött az idő – a szervezete kimerült, és önzőség lenne tovább szenvednie hagyni.
Hirdetés
De hogy a fenébe kellett volna elengednem azt, aki a valaha volt legjobb partnerem volt?
Tizenegy év. Ennyi ideje volt mellettem.
Az első közös bevetésünk épp olyan élesen élt bennem, mintha tegnap lett volna. Éjszaka volt, egy sötét sikátorban lapultunk. Hallottam, ahogy a szíve ugyanolyan gyorsan ver, mint az enyém, miközben az utasításaimra várt.
Hirdetés
Aztán egy mozdulatomra, hangtalanul indult, és másodpercekkel később már a földre terítette a fegyveres gyanúsítottat. Aznap este megtanultam, hogy bárkiben kételkedhetek – de benne soha.
Rex hűsége sosem ingott meg. Amikor mindenki más elhagyott, ő maradt. Ott volt, amikor éjjelente hazajöttem a munka után, vérrel és füsttel átitatva. Nem kérdezett semmit, nem ítélkezett. Csak odafeküdt mellém, és a tekintetéből kiolvashattam: "Minden rendben lesz, társam.
Hirdetés
"
Hirdetés
Emlékszem arra a napra is, amikor megsérült. Egy droglabort derítettünk fel, és egy férfi váratlanul ránk támadt egy késsel. Rex a fegyveres és közém vetette magát. Soha nem hallottam még olyan fájdalmas vonyítást, mint amikor a penge a vállába fúródott. De nem állt meg. Az utolsó erejével is védett engem, amíg meg nem érkezett az erősítés. Aznap este egy hajszál választott el attól, hogy elveszítsem őt. De ő túlélte, mert tudta, hogy szükségem van rá.
És most… most én voltam az, akinek el kellett engednie.
— Még egy őrséget, haver? — kérdeztem halkan, a könnyeimmel küszködve. Az ujjaim végigsimítottak az őszbe vegyülő fekete bundáján.
A farka utoljára megrezzent. Egy halk, elhaló sóhaj hagyta el az ajkát.
Majd csend lett.
A kezem ökölbe szorult, és a szívem összetört.
Hirdetés
Vége volt.
De tudtam, hogy ott, valahol túl az árnyakon, ahol az igazán hűséges lelkek pihennek, Rex még mindig őrködik.
Mert egy jó rendőr sosem hagyja el a társát.
És ő mindig a társam marad.
2025. március 19. (szerda), 17:10
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A férjem hónapok óta titokban pénzt utalt a közös számlánkról a legjobb barátnőmnek, de tökéletes leckét adtam...
Mindenegyben blog 2025. március 19. (szerda), 14:31
Egy lány elkésett egy állásinterjúról, mert egy idegen nagypapának segített, aki rosszul lett az úton! És amikor belépett az irodába, egyszerűen megdöbbent attól, amit látott...
