A házaspár gyermeket fogad örökbe, ám kiderül, hogy hármasikrek. De még ez is semmi ahhoz képest, amiért az anya a levegőért kapkodva hívja fel férjét a kórházból
Hirdetés
Hirdetés
/Az alábbiakban egy nagyon érdekes történet következik, amely az bizonyítja, hogy sosem szabad feladni a reményt, és hogyha nélkülözünk is valamit, amit már nagyon szeretnénk, könnyen lehet hogy sokkal többet kapunk majd belőle, mint amennyiről egyáltalán álmodtunk volna\./
Hirdetés
A fiatal pár, Andy és Sarah Justice már nagyon régen vágyott gyermekre, azonban sehogy sem tudták összehozni. Végső elkeseredésükben végül az örökbefogadás mellett döntöttek.
Nagy nehezen találtak is egy várandós nőt, aki meg akarta ugyan szülni a gyermekét, azonban örökbe akarta adni, nem volt lehetősége megtartani. Úgy döntöttek, hogy az egész terhességet végig fogják vele kísérni, így hát elmentek együtt az ultrahang vizsgálatra is.
Hirdetés
Ekkor érte őket az első nagy meglepetés! Kiderült, hogy az kismama nem egy gyermeket, hanem hármas ikreket vár. A fiatal pár úgy határozott, hogy úgyis sok gyermekről álmodtak, örökbe fogadják mind a három kicsit. Bár a gyermekek koraszülötten jöttek világra, másfél kilós testsúllyal, ezért az intenzív osztályra kerültek, azonban ezt leszámítva fejlődésük rendben haladt, és biztonságban voltak.
Hirdetés
Sarah azonban napok óta rosszul érezte magát, olyannyira, hogy végül orvoshoz kellett fordulnia. Az orvos legnagyobb meglepetésére ultrahang vizsgálatra küldte. És akkor olyasmi történt, amire a férjével régóta vártak, amelyet azonban sosem sikerült elérniük: kiderült, hogy a nő terhes! Gondolhatod…
Amikor felhívta a férjét a hírrel, örömmel újságolta neki: az egyik fiú. Az egyik? Kérdezte hitetlenkedve a férfi. Igen, ikrek! Lelkendezett az asszony.. Azt sem tudták hova legyenek, teljesen le voltak sokkolva, a meglepetéstől és az örömtől.
Hirdetés
Nemrég még egyetlen gyermekük sem volt és elkeseredetten vágytak rá, most pedig már ott a három kis csöppség, és úton van még kettő…
Az ikrek hét hónappal három testvérük megszületése után egészségesen jöttek a világra, szüleik nagy szeretetben nevelik őket…
.
Azóta még egy gyermekük született, így összesen már hatan vannak a kicsik:
Hirdetés
Hát ezeknek a gyerekeknek egészen biztos, hogy mindig lesz játszótársuk, és sosem lesznek egyedül! Ugye milyen csodálatos? Szerinted is megható? Ne felejtsd el megosztani, hogy ismerőseid és barátaid is láthassák!
2022. július 08. (péntek), 08:58
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
