Idős úr jött ma kötözésre a kórházba, de szólt hogy 9 -re jelenése van.Amikor elmondta hova megy, elkezdtem nyelni a könnyeimet
Hirdetés
Hirdetés
Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. /Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még legalább fél óra, míg az orvos megérkezik\./
Hirdetés
Figyeltem, milyen türelmetlenül nézi percenként az óráját. Időközben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötést és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak. Az orvosra várva eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszédbe elegyedtem vele.
Hirdetés
Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonában kell menjen, ahogyan évek óta teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában.
Hirdetés
Gondolva, hogy a feleség egy tiszta pillanatában esetleg felizgatja magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve már nem ismeri fel.
Akkor csodálkozva megkérdeztem: „És ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta:„Az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki ő.”Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a sietős léptekkel távolodó öreget.
Hirdetés
Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam, szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg.
2022. július 07. (csütörtök), 23:16
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Balázs, a 22 éves fiatal férfi, sosem ismert igazi családot. Árvaként nőtt fel egy pécsi gyermekotthonban, és bár...
Mindenegyben blog 2025. július 26. (szombat), 07:01
Miután elveszítette az édesanyját, a kis orrszarvú napokig csak sírt... míg egy apró zebra nem döntött úgy, hogy megvédi. ???
Senki sem gondolta volna, hogy egy csíkos kis jövevény képes lesz begyógyítani egy összetört szívet…
Egy afrikai rezervátum egyik gondozója egy reggeli terepszemle során különös dologra lett figyelmes: egy zebrakölyök hevert a bokrok között – kiszáradva, mozdulatlanul, alig élve. A rezervátum ugyan elsősorban orrszarvúkra specializálódott, de a férfi nem tudta volna elfordítani a fejét.
Az aprócska zebrát azonnal az állatorvosi részlegre vitték. Az orvosok megerősítették: alig volt több egyhetesnél. Senki sem tudta, mi történt vele. Talán a vihar választotta el az anyjától, talán az anyja kényszerült hátrahagyni, hogy önmagát mentse…
A kis zebrát Modjadjinak nevezték el – ami azt jelenti: Az eső királynője. A név találó volt: aznap heves vihar tombolt.
Ahogy teltek a napok, Modjadji napról napra erősebb lett. Először csak mozdult, aztán sétált, végül futott – és megismerkedett a rezervátum többi állatával is.
De egy találkozás mindent megváltoztatott…
Egy másik árva is élt a területen: egy kis orrszarvú, Akwazi, akinek az anyját orvvadászok pusztították el. Akwazi magába roskadva sírdogált… míg egy napon Modjadji oda nem sétált hozzá.
A folytatást megtalálod az első kommentben. ?????
