A magyar kórházba az emberek meghalni mennek

Magyarországon kevés orvos van. És kevés nővér. Különösen nővér/ápoló van kevés.

Ennek nagyon egyszerű oka van. Orvosnak tanulni nehéz. Nagyon, nagyon nehéz. Jóval nehezebb, mint falat festeni, vagy pénztárazni. /És ha valaki elvégzi az egyetemet \(\+ gyakorlat, vagyis 7\-8 év tanulás\), akkor ebből ennek megfelelő profitot szeretne keresni\./

Minden nyugati országban az orvos az elismert felső 10 ezer része. Ismétlem, elismerik őket. Nem csak anyagilag.

Magyarországon az orvost féltik. Nem mernek panaszkodni, perelni. Itt a háziorvos az atyaúristen, a kiskirály. "Orvosnak ne szólj vissza", tanították a szüleim is régen. Mert az orvos az olyan szent dolog.

Csak hát a 80-as években ennek még volt valami alapja. Ma ez már nem így megy. Ma az orvos nem fog elhelyezkedni egy ilyen országban. A magyar bér kb. fele-harmadakkora, mint a nyugati országokban. Informatikusként én is sokat gondolkodom rajta, hogy talán le kéne lépni.
De az egészségügy a legrosszabb. Ugyanis ebben az országban még a mai napig vannak emberek, akik azt hiszik, hogy ezt ingyenesen meg lehet oldani. Márpedig amíg nem jön rá az ország, hogy "aki nem fizet, az meghal", addig az egészségügy nem fog javulni.
Ugyanis az orvosok tizedannyit keresnek, mint odakint. Meg lehet nézni a német vagy angol átlagfizetéseket. Nővéreknél ennyire nem vészes a különbség, de azért van.
Nővér azért nincs, mert embertelenek a körülmények.

Szóval, ami orvos itt maradt, az azért van itt, mert külföldre hülye. A bénákat, az aljákat kapjuk meg mi.

Szóval tessék szépen perelni! Legalább annál hamarabb bedől ez az élhetetlen "ingyenes" egészségügy. Mert hiába van magánorvos, magánmentő nincs. Magánsürgősségi kórház sincs.

 

Sajnos, bármilyen kegyetlenül is hangzik, Amerikának van igaza. Aki nem fizet biztosítást, nem kap ellátást és már elnézést a kifejezésért, de felőlem dögöljön meg az utcán, ha ez kell ahhoz, hogy az én keményen dolgozó családom cserébe megkapja azt az ellátást, amit érdemel, amiért megdolgozott.

Szép gondolat, hogy ez járjon ingyen. Szép volt ez a 80-as években, amikor még működött is. De ma már, amikor 20x drágább gépekkel kéne dolgozni, egyszerűen nem megy.

A tanács pedig a végére: Aki teheti, felejtse el a háziorvost. Tessék szépen magándokihoz menni, ahol foglalkoznak is az emberrel! Tudom, hogy 10 ezer forint, de baszki, olvasd el ezt a cikket, és mondd meg őszintén, az életed nem ér ennyit? Ez nem Playstation, vagy kaviár. Ez az életed! Abból csak 1 van.

Fogadd el, hogy nincs magyar egészségügy. Ami pedig van, az működésképtelen. És ez nem fog változni egészen addig, amíg a rendszer bele nem döglik a saját hamvaiba. Mert nincs olyan párt, ami az az egészségügyet fizetőssé tenné. Az a halálos ítélete lenne. Pedig ha fizetős lenne, eszébe nem jutna senkinek ingyenessé változtatni. A kanadai GDP-vel ez működhet. Nálunk nem.

És amíg sajnos az orvosnak nem vagy több, mint a 327-edik XCZ-221-es kódlapú beteg, aki után még 30-an várnak a váróteremben, addig úgyis mindenkit hipochondernek néznek.

Nem kifogás, hogy sok a beteg.  Ha nem tetszik a rendszer, nem kell orvosnak lenni.
Attól is csak gyorsabban bedől a rendszer. Úgyis elkerülhetetlen 5-10 éven belül, mert elfogynak az orvosok. Mégis ki akarna olyan helyen dolgozni, ahol emberek életéért felel. Milliókra büntethetik olyan műhibákért, amikből naponta akár 10-20-at is elkövethet, ha nem figyel. És közben meg annyit se keres, hogy vegyen egy szobakonyhásat.

Itt én sem lennék orvos. És nem felnézek azokra, akik mégis. Hanem lenézem, hogy hajlandóak egy ilyen korrupt, és rossz rendszert még mindig támogatni.

Csak úgy mellesleg: Én a húgom vesztettem csontdaganatos megbetegedésben, miután a kórházban 6 hónapig (ismételném, ha nem lett volna egyértelmű: FÉL ÉVIG) félrekezelték.
Még gipszet is kapott, mert a röntgenből azt szűrte le az orvos, hogy ínhüvelygyulladás.

Aztán magándoki, aztán kemo, aztán csontvelő transzplant, meg levették a fél karját, gyógyult, visszaesett, újabb transzplant, meg még egy halom kemo, meg sugár... szóval hosszú story, amit nem szándékozom elmesélni.
17 éves volt :(

Nekem tavaly bokatörés. Szombat délután 1 órakor tört ela bokám. 2-re a kórházban voltam. Nagyjából 1-1- órás várakozások az orvosok és a röntgenek előtt. Este 10-kor még nem kaptam infót arról, hogy van egyáltalán. 6-7 felé, mikor az egyik doki megkapta a röntgent odajött hozzám, hogy felvisznek a műtéti előkészítőbe. Ezt előbb megtudtam, mint hivatalosan azt, hogy műtenek. Este 10kor viszont még nem, hogy mikor. A nővért sikerült elkapni, akkor annyi információt adott, hogy nem kizárt, hogy ma este, ha nem esik be sürgősségi beteg. Hajnali 2-ig műtenek, utána már csak hétfő reggel. Szóval volt rá esély, hogy törött lábbal mosolygom végig a vasárnapot.

Aztán hajnali 1kor jött a nővér, hogy hálás lehetek, mert megcsinálnak még ma.
Én meg magamban: HÁLÁS BAZMEG? Havi 40 ezer forintot vontok le a fizetésemből közgyógyra! Hogy utána mik voltak még a csodás János kórházban, abba bele se megyek.
Címszavakban: 12-15 nm-es szobában 4 beteg. Az szomszéd bácsi ágytálának ürítésére közel 3 percet kellett várni.

Amúgy is 30-40 perc a nővérhívó reakcióideje, de baszki, ágytálazás után kurvára jöjjenek azonnal. Ekkor szakadt el a cérna, amikor éjjel 3-kor nekem kellett mankóval kimennek a nővérszobába, hogy vigyék már ez az átkozott ágytálat. 1 nővér a pasijával telefonált, a másik pedig aknakeresőt játszott. Ami persze szerintem is érdekesebb, mint a pasziánsz, de ettől méh panaszt tettem. Amire persze ne kaptam választ (annak ellenére, hogy erre 30 napjuk lett volna) De persze jegyzőkönyvet sem kaptam róla, amit meg nem tudtam, hogy kéne kapnom...

A magyar kórházba az emberek meghalni mennek. Ez élhetetlen. Az egészségügy - úgy, ahogy van - rossz. És ez az itt leírt cikk is csak ezt bizonyítja.

31 éves vagyok. 3 év múlva 34. És fiatal. Nem mondom, hogy sportos, de egészséges. Őszintén sajnálom, ami a fiával történt. De ez nem egy orvos hibája, hanem egy rendszeré.

Forrás: praxis.blog.hu

2016. augusztus 05. (péntek), 04:26