A rendőr leint egy autóst, mert hasonlít az elhunyt fiára. Kisvártatva feltűnik neki egy tárgy a műszerfalon
A rendőr leint egy autóst, mert hasonlít az elhunyt fiára. Kisvártatva feltűnik neki egy tárgy a műszerfalon.
/Néha a legkisebb dolgok, emberi gesztusok azok, amelyek aztán láncreakciót indítanak el, és emberek százezreit fakasztják könnyekre\: különösen megható tud lenni a mély emberi érzések megélése olyan emberek részéről, akik sok viszontagságon mentek keresztül\./
Ez a történet egy hétköznapi igazoltatásnak indult: William Jazwinski egy tavaszi napon éppen munkába autózott, amikor látta, hogy egy rendőrautó villog rá, ő pedig annak rendje és módja szerint félre is állt. Azon gondolkozott, hogy milyen szabályt is szeghetett meg, de nem tudott rájönni.
Ám amikor a rendőr odalépett a kisteherautó lehúzott ablakához, elmondta, hogy nem igazoltatásról van szó, csak a katonai szolgálatát akarja megköszönni a férfinak. Nyilván a katonai lökhárító matricát vette észre a kocsi hátulján.
Hirdetés.
A rendőrtiszt kérdésére a volt katona elmondta, hogy 15 hónapot szolgált Irakban. A rendőrből erre előbukott, hogy a fia is Irakban szolgált, de sajnos hősi halált halt, soha nem tért vissza, és soha többé nem láthatja őt.
Hirdetés.
William már ekkor elérzékenyült, mert pontosan tudta, hogy miről beszél ez a rendőrtiszt, aki elvesztette a fiát. A rendőr ekkor meglátta az amerikai zászlót a műszerfalon, amely pont olyan volt, melyet amelyet akkor kapott a hadseregtől, amikor fia haláláról értesítették.
Ekkor egy különös kéréssel fordult a volt katonához: megkérte, hogy hadd ölelje meg, mert annyira emlékezteti a fiára. Bevallotta, hogy azért is állította meg őt, mert azt gondolta, hogy ő az. Még mindig nem tudja elfogadni, hogy a fia már soha többet nem térhet vissza.
William könnyekig hatódott, és elfogadta az ölelést. Éppen ez volt az, amire szüksége volt: poszt traumatikus stressz szindrómával rehabilitációs programban vett részt, így az őszinte, emberi, érzések előtörése fantasztikus hatással volt a lelkiállapotára.
Ezért is osztotta meg a Facebookon ezt a rövid sztorit, amely annyi ember szimpátiáját és együttérzését érdemelte ki, hogy közel 200 000-en osztották meg.
Megható volt? Ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid, ismerőseid is elolvashassák!
2021. október 07. (csütörtök), 08:39
