A rendőr leint egy autóst, mert hasonlít az elhunyt fiára. Kisvártatva feltűnik neki egy tárgy a műszerfalon

A rendőr leint egy autóst, mert hasonlít az elhunyt fiára. Kisvártatva feltűnik neki egy tárgy a műszerfalon.

/Néha a legkisebb dolgok, emberi gesztusok azok, amelyek aztán láncreakciót indítanak el, és emberek százezreit fakasztják könnyekre\: különösen megható tud lenni a mély emberi érzések megélése olyan emberek részéről, akik sok viszontagságon mentek keresztül\./

Ez a történet egy hétköznapi igazoltatásnak indult: William Jazwinski egy tavaszi napon éppen munkába autózott, amikor látta, hogy egy rendőrautó villog rá, ő pedig annak rendje és módja szerint félre is állt. Azon gondolkozott, hogy milyen szabályt is szeghetett meg, de nem tudott rájönni.

Ám amikor a rendőr odalépett a kisteherautó lehúzott ablakához, elmondta, hogy nem igazoltatásról van szó, csak a katonai szolgálatát akarja megköszönni a férfinak. Nyilván a katonai lökhárító matricát vette észre a kocsi hátulján.

A rendőrtiszt kérdésére a volt katona elmondta, hogy 15 hónapot szolgált Irakban. A rendőrből erre előbukott, hogy a fia is Irakban szolgált, de sajnos hősi halált halt, soha nem tért vissza, és soha többé nem láthatja őt.

William már ekkor elérzékenyült, mert pontosan tudta, hogy miről beszél ez a rendőrtiszt, aki elvesztette a fiát. A rendőr ekkor meglátta az amerikai zászlót a műszerfalon, amely pont olyan volt, melyet amelyet akkor kapott a hadseregtől, amikor fia haláláról értesítették.

Ekkor egy különös kéréssel fordult a volt katonához: megkérte, hogy hadd ölelje meg, mert annyira emlékezteti a fiára. Bevallotta, hogy azért is állította meg őt, mert azt gondolta, hogy ő az. Még mindig nem tudja elfogadni, hogy a fia már soha többet nem térhet vissza.

William könnyekig hatódott, és elfogadta az ölelést. Éppen ez volt az, amire szüksége volt: poszt traumatikus stressz szindrómával rehabilitációs programban vett részt, így az őszinte, emberi, érzések előtörése fantasztikus hatással volt a lelkiállapotára.

Ezért is osztotta meg a Facebookon ezt a rövid sztorit, amely annyi ember szimpátiáját és együttérzését érdemelte ki, hogy közel 200 000-en osztották meg.

Megható volt? Ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid, ismerőseid is elolvashassák!

2021. október 07. (csütörtök), 08:39