Tegnap elvittem az unokámat az óvodába és ez a párbeszéd hallatszott ki két óvónő között , bár azt hitték nem hallom...Kérlek olvassátok el minnél többen! Szeretném, hogy eljusson mindenkihez, hogy mi folyik abban az óvodában!
Hirdetés
Hirdetés
Elvittem az unokámat tegnap a 9. kerületi óvodába. Nagyon vártam, hogy elvihessem a kis Fannikámat az óvodába, mivel még nem volt alkalmam megnézni melyik óvodába jár. /Egészen jó volt minden mindaddig , míg oda nem értünk az óvodába\./
Hirdetés
Segítettem lepakolni a kis ruháit meg a cipőjét, majd elküldtem kezet mosni. Miután megmosta a kezét, akkor kérte, hogy ne menjek haza, mert nem akar itt maradni egyedül. Nagyon megsajnáltam.
Hirdetés
Ekkor tüsszentett Fanni egyet és ezt a párbeszédet hallottam utána...
"-Hallottad ezt a tüsszentést? -Igen hallottam és nem értem, hogy lehet betegen behozni ezt a kis korcs, neveletlen gyereket?! "-Én persze meghallottam. -Megkérdeztem: Önök minden gyereket így hívnak az óvodában? Vagy akkor miért itt dolgoznak ha nem tudnak megfelelően beszélni a gyerekekkel? Elvégre az óvónők feladata, hogy kicsit neveljek meg a gyerekeket nem?!"-Erre a két óvónő nekem esett, hogy mi a f✱sznak hozom be a beteg unokámat?"-Én megkérdeztem, azért mert tüsszentett akkor beteg?!-Megfogtam Fannika kezét és mondtam a két óvónőnek, hogy köszönjük de innentől nem fog az unokám ide járni és nagyon sok embernek elfogom mesélni, hogy ebben az óvodában mi megy itt!
-Hazaértünk és elmeséltem az anyukájának az esetet és teljesen le volt döbbenve.
Hirdetés
Teljesen egyetértett velem. Mindenki gondolja meg, hova íratja be a gyerekét , mert nem minden az aminek látszik...Nagyon szeretném, hogy ez sok emberhez eljusson!!!!!! Ti mit tettek volna a helyemben? Kérlek titeket osszátok meg minél többen!
2021. október 07. (csütörtök), 07:51
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?