A sokgyermekes anyuka örökbe fogadja a halott szomszéd 3 gyerekét… nem sokkal ezután valaki kopogtat az ajtón…
Hirdetés
Hirdetés
Audrey, egy háromgyerekes, egyedülálló édesanya, akinek néhány napra be kellett feküdnie a kórházba, hogy alaposan kivizsgálják. /Mielőtt befeküdt volna, megkérte kedves szomszédját Tisha\-t, hogy ez idő alatt viselje gondját a három gyerekének\./
Hirdetés
Tisha és férje szívesen beleegyeztek, annak ellenére, hogy nekik sem könnyű az életük, hiszen az édesanya azonkívül, hogy 5 gyermeket nevel, pénztárosként is dolgozik, egy Las Vegas-i kaszinóban.
A vizsgálat eredményei nagyon hamar megérkeztek. Sajnos, hogy Audrey betegsége nagyon súlyos volt, hiszen második szakaszban lévő nyelőcső és gyomorrákot diagnosztizáltak.
Hirdetés
A fiatal édesanya napjai meg voltak számlálva, és Audrey kétségbeesett, mert nem tudta, hogy mi lesz a gyerekeivel.
Hirdetés
Az édesanyának nem voltak rokonai, sem közeli barátai, de arra gondolt, hogy megkérdezi Tishat, hogy gondját viselné az Ő gyerekeinek is?
Hirdetés
Hihetetlen, de Tisha és Kevin ebbe is beleegyezett, és törvényesen örökbe fogadták a 3 gyereket. Szeretettel megnyitották lakásuk ajtaját, befogadták az összetört szívű gyerekeket és segítettek nekik, hogy könnyebben feldolgozzák a szörnyű helyzetet.
Nem sokkal ezután, a szerett édesanya elhunyt.
Ki gondolta volna, hogy léteznek még ilyen emberek, akik 5 saját gyermek és kemény munka mellett , még ekkora felelősséget mernek vállalni?
A szívszorító történet másokat is megérintett, és egyuik nap valaki kopogtatott az ajtón.
Hirdetés
A FOX5 és 10 segítőkész család jóvoltából, egy hihetetlen ajándékkal lepték meg az új népes családot. Néhány segítőkész család összefogott és felajánlották, hogy teljesen felújítják Tisha és Kevin lakását, és be is bútorozták, hogy ezáltal ők is segítsenek és könnyebbítsenek úgy a gyerekek, mint a szülők életén.
Hirdetés
Hirtelen szóhoz sem jutottak, de végül elfogadták a segítő kezet. Ameddig a lakásfelújítási munkálatok folyamatban voltak, a család több napig szállodában élt. Kiváló építészek, tervezők dolgoztak azon, hogy egy kényelmes otthont biztosítsanak a népes családnak. Amikor a család belépett és meglátta az új lakást, teljesen ledöbbentek és szótlanul maradtak. Még álmukban sem képzeltek volna el ennél szebbet és jobbat. A gyerekek örömükben sírni kezdtek és nem tudták hogyan fejezzék ki, hogy mennyire örülnek az új hálószobának. A szülők is teljesen meg voltak elégedve mindennel.
Ez a megható történet visszaadja az emberiségbe vetett hitünket.
Hirdetés
Néhány jóindulatú ember mozgósítani tudta az őket körülvevő embereket. Hétköznapi emberek adományaiból és sikeres vállalkozók segítségével sikerült egy olyan ajándékkal meglepniük ezt a családot, amire álmukban sem mertek volna gondolni.
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
