Az autista kislány kiabált az étteremben – mikor az étteremvezető odament az anyja váratlan kérdést tett fel

“Egy anyukának és gyermekének, akik a 9-es asztalnál ültek,.

Nem mutatkoztam be, nevem Toni Posnanski. 15 éve vagyok ennek az étteremnek a vezetője. Az a feladatom, hogy az étteremben minden jól menjen. /Ezért néha én mosogatok, takarítok, de az is előfordul, hogy felszolgálok\./

Sokféle panaszt kezeltem már.

Néhány héttel ezelőtt épp az étteremben voltam, nagyon sokan voltak. Besegítettem a konyhába is.

Az egyik Önhöz közeli asztalnál ülő hölgy kért meg engem arra, hogy beszéljek Önnel.

Odamentem Önhöz és azt mondtam, hogy kislánya nagyon hangoskodik. Én is hallottam, hogy a kislánya nagyon kiabált.

Odamentem az Ön asztalához és Ön már tudta is, mit fogok kérdezni. Azt is látta, hogy a másik asztalnál ülő hölgy nagyon bámulta Önt. Odamentem Önhöz Ön pedig rám nézett és Ön szólalt meg először. Ön azt mondta:

Tudja milyen egy autista gyerekkel? 15 éve mióta ezt az éttermet vezetem, nem nagyon hallottam ilyen kérdést.

Voltak olyan vendégek, akik a hamburger minősége miatt panaszkodtak. Volt olyan is, aki azért szólt, mert a light cola helyett sima colát szolgáltam fel neki.

Viszont mindenre emlékszem azzal a nappal kapcsolatban, amikor a fiam megszületett. Ahogy sírtam, mert hallottam hogy üvölt a fiam. Ahogy ott álltam és megígértem hogy mindent megteszek érte és hogy én leszek a legjobb apuka a világon.

Tudom, hogy mit kellett volna mondanom, amikor odamentem az Ön asztalához. Udvariasan meg kellett volna Önt kérnem, tegyen valamit azért, hogy ne kiabáljon a kislánya. Meg kellett volna kérnem Önt, hogy üljön valahova máshova. Meg kellett volna bántanom Önt, de nem tettem.

Ehelyett csak annyit mondtam: remélem ízlett az étel. A kislányának adtam egy pacsit és azt mondtam, választhatnak egy ételt és nem kell kifizetniük. Csak 16 dollár volt, de ez sokkal többet jelentett számomra. Nem hiszem, hogy a többi vendégnek ez annyira tetszett, de engem ez nem érdekelt.

Ön egy olyan kérdést tett fel nekem, amire nem tudtam a választ. Az az igazság, hogy én nem tudom, milyen egy autista gyerekkel az élet. Azt tudom, milyen apának lenni.

Azt tudom, milyen a gyerekekkel foglalkozni.

Ezt igazából Önnek és a gyönyörű kislányának írtam, mindkettőjüknek köszönetemet szeretném kifejezni.

Remélem jól érezte magát éttermünkben. Nagyon fontos dolgot tanultam meg Öntől

Nem tudok mindenkinek a kedvére tenni, csak azoknak tudok segíteni, akiknek igazán szüksége van rá.

Üdvözlettel,

Toni

-csodalatos.co

2017. április 20. (csütörtök)