A szomszédai figyelmeztették, hogy ne menjen be az idős néni lakásába: amikor a fiatal nő a figyelmeztetés ellenére benyitott, egészen elképesztő látvánnyal szembesült:
Hirdetés
Hirdetés
/Sajnos a mai világban az emberek egyre kevésbé figyelnek egymásra\: a felgyorsult életvitel egyre inkább arra készteti őket, hogy a saját maguk problémájára fókuszáljanak, annak érdekében, hogy fent tudják tartani magukat\./
Hirdetés
Nem biztos azonban, hogy ez a jó út, mert együtt erősebbek lennénk! Ezt bizonyítja az alábbi eset is. Lucy Ashen, a 30-as nő egyedül neveli 14 éves lányát, és foglalkozására nézve ápolónő, mentálisan leépült, idős emberekkel foglalkozik.
Egyre inkább elkezdett aggódni egyik idős szomszédjáért, egy visszavonultan élő néniért, akivel hiába próbálta felvenni a kapcsolatot, a néni mindig nagyon zárkózottan viselkedett vele.
Hirdetés
A szomszédok figyelmeztették, és azt tanácsolták, hagyja, mert a néni “nem százas”, jobban jár, ha nem találkozik vele.
Azonban ahogy a fiatal nő aggodalma egyre nő a szomszédja iránt, egy nap úgy döntött, átlép egy határt. Belépett a lakásába, és szörnyű látvány fogadta! A lakásban borzalmas állapotok uralkodtak, a néni egy matracon aludt, a bútorai teljesen tönkre voltak menve, a hűtőszekrény borzalmas állapotban, és lényegében üres volt.
A néni valószínűleg már több mint egy évtizede nem fürdött.
Hirdetés
A fiatal nő és 14 éves lánya nagyjából 60 órányi munkával kitakarították a lakást, és megosztották a történetet a Facebookon. Az volt a céljuk, hogy gyűjtés szervezzenek az idős néni javára, és közadakozásból összeadják azokat a tárgyakat és élelmiszereket, amire a néninek szüksége volt!
A hölgy rendkívüli örömmel vette tudomásul, hogy a szomszédok és az interneten a jó szándékú ismeretlenek már pár óra alatt szinte az összes tárgyra összeadták a pénzt, illetve egyesek berendezési tárgyakat és élelmiszereket ajánlott fel a néni javára.
Hirdetés
Hirdetés
Ebből is látható, hogy mekkora előny, ha az emberek ahelyett, hogy elzárkóznak egymástól, inkább segítenek egymásnak: közösen sokkal könnyebben meg tudjuk oldani a problémákat is! Neked mi a véleményed?
2022. április 21. (csütörtök), 14:32
Segítsd a munkánkat egy Facebook megosztással! Megosztáshoz kattints az alábbi gombra:
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
