A szülők gyönyörködnek a magzatban az ultrahang felvételen de a nővér valami szörnyűt mond
Hirdetés
Hirdetés
Abbey Miles és Robert Ahern akik az Egyesült Államokban, Oklahoma államban laknak, érettségi után ismerkedtek meg egymással. Egymásba szerettek és nemsokkal később össze is házasodtak..
/A házasság után Abbey elég hamar terhes lett\./
Hirdetés
A terhességgel minden rendben volt és megszületett első gyermekük, egy gyönyörű kislány. Abbey-nak egy évvel később ismét egy kislány született.
Aztán a lány harmadszorra is terhes lett, a család nagy örömére.
Egy rutin ultrahang kontrollon azonban nagyon rossz hírt kaptak.
Hirdetés
A terhesség 19 hetéről volt szó és miközben a vizsgálat alatt beszélgettek, a nővér valami nagyon szörnyű dolgot mondott.
Abbey és Robert már alig várta, hogy magyarázatot kapjon. A nővér odahívott egy orvost is, aki ellenőrizte az ultrahang felvételt. A pár nem tudta, hogy életük legsokkolóbb eseménye fog bekövetkezni.
Az orvos közölte a párral, hogy a magzatnak nem fejlődött jól az agyveleje és a koponyája sem. Azok a gyerekek akik ezzel a rendellenességgel jönnek világra, csupán néhány órát élnek születésük után.
Hirdetés
Az orvosok ezért felajánlották, hogy elveszik a magzatot. Az is előfordul ugyanis, hogy a magzat meghal az anyaméhben, ami az édesanya számára veszélyes.
Abbey és Robert le voltak sújtva. Megkérdezték az orvost, mi a magzat neme, hogy legalább nevet tudjanak adni a kicsinek. A magzat kislány volt ezért Annie-nek nevezték el.
Egy rövid ideig gondolkodtak, mit tegyenek, de aztán nem szakították meg a terhességet. Ennek egyik oka az volt, hogy a szülők szerették volna Annie egészséges szerveit más babáknak majd átadni.
Hirdetés
Mikor elérkezett a szülés ideje, Robert és Abbey gyerekruhákat vásároltak a kicsinek. Azt szerették volna, hogy ezek a ruhadarabok különlegesek legyenek. Arra is felkészítették a két lánytestvért, hogy új kistestvérük másképp fog kinézni és lehet, hogy nem tölthetnek majd olyan sok időt együtt.
A nagy napon Annie császármetszéssel született meg.
Az egész család nagyon várta már a kislány megérkezését, a körülmények ellenére. Mindannyian nagyon boldogok voltak.
Hirdetés
Felejthetetlen volt az együttlét, mikor Robert karjaiban tartotta a picit, édesanyja énekelt neki. Sajnos Annie percről percre gyengébb lett, Abbey és Robert rájött, nincs már sok idejük hátra. Annie nemsokára elhunyt Abbey karjai közt.
Hirdetés
Mikor Abby megértette mi történik, felhívta az elsősegélyt, miközben tudta, hogy egész végig fel volt készülve erre. Csupán 14 órával születés után Anni családja körében elaludt.
Abby és Robert elbúcsúztak kislányuktól, aki a vizsgálóasztalon feküdt.
Később a vizsgálatok során kiderült, hogy Annie szervezete nem kapott elég oxigént a terhesség alatt.
Hirdetés
A kislány szerveit sajnos nem tudták tovább adni de kutatáshoz fel tudták használni azokat.
Annie halála után Abby negyedszer is terhes lett. Ez alkalommal a terhességgel minden rendben volt és a párnak egészséges kislánya született, akit Iva-nak neveztek el.
Sok nehézségen kellett keresztülmenniük de mindent a lehető legjobban megoldottak. Minden jót kívánunk nekik és a gyermekeknek.
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
