Ez az anya csak reggelit készített a gyermekeinek, de megölte őket, mert egy olyan hibát vétett, amit mi is naponta teszünk! Fontos, hogy elolvasd
Hirdetés
Hirdetés
Sokszor van, hogy egy anyuka reggelit készít a gyerekeinek, mert fontos számára, hogy a gyerek valami táplálót egyen, a gyorséttermi junk ételek helyett még az iskola előtt. /De ilyenkor kevesen gondolnak arra, hogy egy hétköznapi dologgal szörnyű hibát követhetnek el a nagy rohanásban, amivel akár meg is ölhetik a gyerekeiket\./
Hirdetés
[adSulvo] A következő történet egy mexikói anyáról Josefináról szól, akinek két gyermeke, Agustin (8) és Maria (6) voltak. Ő reggelente gyakran készített a gyerekeknek reggelit otthon, mert fontos volt számára az egészségük.
Hirdetés
Ezen a reggelen tojás és sonka tortillát készített, egy pohár friss narancslével. Felébresztette a gyerekeket, megkérte őket, hogy mosakodjanak meg, öltözzenek fel és menjenek reggelizni. Míg Josefina leült az asztalhoz, kis Maria lejött, és panaszkodott, hogy a bátyja túl sokáig van fürdőszobában. Josephina kiabált a fiúnak, hogy hagyja abba a játékot a fürdőszobában, és hagyja, hogy a húga is bemenjen mosakodni.
Hirdetés
Közben Josefina kapott egy smst a férjétől, és úgy döntött, hogy válaszol neki, míg a gyerekek még mindig a fürdőszobában voltak. Ő visszaüzent, és közben folytatta a reggeli készítését, és tovább sms-ezett a férjével, míg a reggeli közben elkészült. Minden rendben lement azon a reggelen, a gyerekek időben elmentek iskolába, és Josefina otthon maradt. Két órával később szörnyű hívást kapott az iskolából. Azért hívták, hogy tájékoztassák, hogy mindkét gyermeket azonnal kórházba kellett szállítani, miután rosszul lettek és lázuk is volt.
Hirdetés
Josefina azonnal bement a kórházba, ahol az orvosok és a férje közölte vele, hogy nem tudták levinni a lázat. Nem hitte el, azt ami történt; néhány órával korábban a gyerekek még jól voltak.
Az orvosok gyanúja az volt, hogy egy baktérium, a szalmonella volt a magas láz oka, de még néhány vizsgálatot el kellett végezni. Részletes elemzések után arra a következtetésre jutottak, hogy a baktérium a reggeliben volt, amit Josefina készített nekik.
Hirdetés
Elemzés után, kiderült, hogy a abban a reggeliben volt, amit ő készített miközben telefonált. Eközben az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy a baktérium valószínűleg a mobiltelefonról került az élelmiszerbe az SMS-ezés közben.
Azt is elmondták, hogy a telefonok teli vannak baktériumokkal, amelyek néha belekerülnek az ételeinkben és ez végzetes következményekkel járhat. Josefinát teljesen kikészítette, hogy ő okozta ezt, hogy a gyermekei betegek lettek, és ami a legrosszabb, bár az orvosok mindent megtettek, de nem tudták megmenteni a két szegény gyermeket.
Hirdetés
Ő a fájdalomtól megbetegedett és meg akart halni ott és akkor, nem tudta elviselni, hogy a gyerekek nélkül kell élnie. Az orvosok azt tanácsolták neki, hogy használja ezt a szörnyű élményt, arra, hogy segít vele másokon, és többi szülőnek is elmondja, és figyelmezteti őket, hogy soha ne használják a telefonjukat főzés közben. Ő megfogadta, hogy mindenkinek elmondja, hogy mással soha ne történhessen meg az, ami tönkretette az életét.
Hirdetés
Add tovább te is az ismerőseidnek, barátaidnak, hogy Magyarországon ilyesmi soha ne fordulhasson elő. Forrás: healthylifevision.com
Lebuktatta a férjét a fiatal szeretővel, de nem csinált jelenetet. Öt nap múlva meglepetést tartogatott számára… (1....
Mindenegyben blog 2025. április 21. (hétfő), 15:48
A saját fia és menye kidobták Sándort a házából… Már majdnem megfagyott a parkban, amikor valaki megérintette az arcát. Amikor kinyitotta a szemét, ELÁLLT A LÉLEGZETE! ?
Sándor lassan lépkedett végig az ismerős utcán, minden lépés nehéznek tűnt. Egy hosszú séta után tért vissza, abban reménykedve, hogy otthon meleg várja… de valahol mélyen már érezte, hogy valami nincs rendben.
Ahogy belépett, a fia, Tamás, és a menye, Andrea feszült arccal fogadták. A tekintetük hideg volt és távoli, mintha idegen lenne számukra – nem az az apa, aki egész életét nekik szentelte.
– Apa, beszélnünk kell – szólalt meg Tamás száraz hangon.
Sándor levette a kabátját, próbált nyugodt maradni, de belül egyre nőtt a nyugtalanság. Valami nagyon nem stimmelt.
– Meghoztuk a döntést – folytatta Tamás. – El kell hagynod a házat. Terveink vannak ezzel a lakással, és a jelenléted csak akadályoz minket.
Andrea mellette állt, de egy pillantást sem vetett Sándorra. A csendes egyetértése talán még jobban fájt, mint bármilyen szó.
– Hogy érted azt, hogy hagyjam el? – kérdezte zavartan Sándor.
– Ez az én házam… segítettem felépíteni, az összes megtakarításomat ebbe fektettem.
– Volt a te házad – vágott közbe Tamás. – Most már a miénk. Egy heted van, hogy összepakolj.
Sándor úgy érezte, mintha minden összeomlana. Évek szeretete, törődése, támogatása – egy pillanat alatt semmivé lett. A fiára nézett, akit felnevelt, és nem ismert rá többé.
Nehéz léptekkel ment be a szobájába. Egy régi bőrönd – még az apjától maradt rá – volt az egyetlen dolog, ami most társául szegődött. Elkezdett pakolni. Pár ing, néhány régi fénykép, megsárgult papírok.
A keze remegett, amikor elővette a családi albumot. Boldog évek fotói, közös ünnepek, Tamás születésnapjai, együtt megélt örömök és sikerek. Most mindez már csak halvány emlék.
– Hol fogok élni? – csak ez járt a fejében.
Amikor befejezte a pakolást, körbenézett utoljára a szobában. – Negyven év… és most minden egy bőröndbe fér bele…
Sándor elindult… Nem is volt célja, csak húzta maga után az egyetlen csomagját. A könnyei nem folytak. Túl nagy volt a fájdalom.
A magány sűrű, áthatolhatatlan takaróként borult rá. Csak a lámpák gyér fénye világította meg az útját. A ház mögötte maradt. A család. A múlt. Előtte – semmi biztos.
Nem tudta, mi vár rá. Csak azt tudta – ez már a vég kezdete.
A reggeli levegő hideg és nyirkos volt. Sándor lassan ballagott a park sétányán, érezve, ahogy a fáradtság minden lépésben ott van. Az elnyűtt zakó nem védett a csontig hatoló szél ellen – ugyanolyan kegyetlen volt, mint a saját családja.
Talált egy padot, óvatosan leült. Az emberek jöttek-mentek körülötte. Fiatal anyák babakocsival, idős párok, gyerekek… mindenki a maga életét élte.
Senki sem figyelt az egyedül üldögélő öregre. Az ereje lassan elfogyott. A hideg és a hó vitte el az utolsó tartalékait is. Elaludt… érezve, ahogy a hó puhán betakarja, mintha meleg takaró lenne.
És akkor… valaki megérintette az arcát.....kinyitotta a szemét, és MEGDERMEDT…… ???
Folytatás a kép alatti első kommentben ??
