A terhes édesanya a haldokló kisbabáját a hospiceba viszi – aztán hirtelen szülési fájdalmai lesznek
Hirdetés
Hirdetés
A hospice-ről nem az egészség vagy a vitalitás jut az eszünkbe. /Sok embernek eszébe jut, hogy egy ilyen helyre akkor meg az ember, ha már nemsokára meg fog halni, ugyanakkor a család számára ez egy olyan hely, ahol még azt a kis időt szeretteivel töltheti a haldokló beteg\./
Hirdetés
Az angol Gracie még csak 18 hónapos de már most a hospice-ban van. Gyógyíthatatlan agydaganata van és már nincs sok ideje hátra. Ez Gracie és családja története.
Gracie szülei, Lauren Doherty és Zak Greenwood meglátogatta kislányát a Derian House Children Hospice-ban, Lanchashire-ben.
Hirdetés
Már várták, hogy egy kis időt tölthessenek együtt a kislányukkal amikor Laurennek hirtelen nagyon elkezdett fájni a hasa.
Az édesanya nemsokára rájött, mi fog történni, elérkezett a szülés ideje. Lauren ugyanis a látogatás idején már 8 napja meg kellett volna hogy szüljön. A pár ezért bement a kórházba, de mikor beértek, a méhösszehúzódások abbamaradtak ezért visszamentek a hospice-be kislányukhoz.
Gracie később elment aludni és az édesanyának ismét méhösszehúzódásai voltak.
Hirdetés
Akkor Lauren tudta, hogy már nem lesz ideje bemenni a kórházba, ezért ott kért segítséget, érezte, hogy bármelyik másodpercben megszülethet a baba.
Az egyik ápolónő sietett a segítségére, aztán hívtak egy szülésznőt is és végül megszületett kisfiuk, Chariel, a hospice-ban.
Facebook/Derian House
A kisfiú egészséges volt és a család nagyon örült érkezésének. Igazából az öröm jelképe is lett ezekben a nehéz időkben.
Hirdetés
Gratulálunk Laurennek, Zak-nak és persze Gracie-nek aki imádja kistestvérét átölelni. Lauren terhességének második hónapjában volt, mikor megtudta, hogy Gracie-nek agydaganata van. Ezért nagyon aggódott, azt gondolta, a testvérek nem is láthatják majd egymást. Szerencsére azonban nem így történt, s a család most minden szabad percét együtt tölti.
Igaz, hogy később a családnak nagyon nehéz lesz Gracie nélkül, a család most nagyon örül az együttlétnek és minden percét élvezik.
Hirdetés
24 év után először gyermek született a Derian’s House Children Hospice-ban.
A halott anyamedve mellett találta – így lett a 400 kilós grizzly a legjobb barátjaGyerekkora óta vonzották a...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2026. július 27. (hétfő), 08:09
Vannak pillanatok, amikor egyetlen kopogás az egész életet kettévágja. Egy nagymama számára ez a pillanat akkor érkezett el, amikor közölték vele, hogy fia és menye egy súlyos autóbalesetben életét vesztette. A tragédia után hét összetört gyermek maradt szülők nélkül. Nem volt ideje azon gondolkodni, képes lesz-e ekkora terhet egyedül elviselni. Egyszerűen magához vette mind a hét unokáját, és megfogadta, hogy soha nem hagyja őket magukra. Tíz éven keresztül dolgozott, küzdött, vigasztalt és igyekezett pótolni mindazt, amit a gyerekek elveszítettek. A házban közben lassan újra felhangzott a nevetés, bár a szülők hiánya minden családi ünnepen érezhető maradt. A gyerekek felnőttek, de egyikük sem felejtette el azt az éjszakát, amely örökre megváltoztatta az életüket. Úgy tűnt, a múlt fájdalmas titkai már soha nem kerülnek elő. Aztán egy átlagosnak induló napon minden megváltozott. A legkisebb unoka egy poros dobozt talált a pincében, amelyet valaki gondosan elrejtett egy régi szekrény mögé. Amit a doboz rejtett, arra egyikük sem volt felkészülve. A pénzkötegek, a hivatalos iratok és a bejelölt útvonalakat ábrázoló térkép egy régóta őrzött terv nyomait mutatták. A régi papírokból egyre világosabban kirajzolódott, hogy a szülők a baleset előtt eltűnésre készültek. Hamarosan egy aktív bankszámla is előkerült, amelyen nemrégiben még pénzmozgás történt. A nagymama ekkor már tudta, hogy választ kell kapniuk arra a kérdésre, amelyet mindannyian féltek kimondani. Amikor három nappal később valaki bekopogott az ajtón, a család legrosszabb sejtése valósággá vált. A találkozás azonban nem a boldog viszontlátásról, hanem elhallgatott igazságokról, elhagyott gyermekekről és elvesztegetett évekről szólt. Ez a történet megmutatja, hogy a családot nemcsak a vérségi kötelék, hanem a kitartás, az áldozatvállalás és a mindennapi jelenlét tartja össze. És arra is választ ad, mit tett a nagymama, amikor végre megtudta, mi történt valójában az unokái szüleivel. Cikk a hozzászólásoknál! ?
