A terhesség 24. hetében született meg ez a pici lány. Még az orvosok sem hittek benne, de csodálatos élni akarásával rácáfolt mindenkire
Hirdetés
Hirdetés
Így néz ki most, 9 hónappal később.
A családot a gyerekek teszik teljessé. A csöppségek igazi áldásnak számítanak, és bearanyozzák a szülők életét. /Az kisbaba érkezését minden családtag türelmetlenül várja, és szeretettel, gondoskodással készül fel a fogadására\./
Hirdetés
Azonban nem minden magzat üli végig a kilenc hónapot, a korai érkezése pedig komoly aggodalmakra adhat okot.
Victoria Bradley már nagyon várta a kislánya megszületését, de arra még ő sem számított, hogy idejekorán a karjaiban tarthatja a kicsinyét.
Hirdetés
A terhessége messze sem volt problémamentes, így várható is volt nála a koraszülés, de még az orvosai sem gondolták, hogy a kisbaba közel 5 hónaposan jön majd a világra!
Francesca a terhesség 24. hetében született meg, mindössze két nappal az engedélyezett abortusz-határ után. Méretei nagyon kicsik voltak: a kezecskéje alig volt nagyobb egy felnőtt körménél, a talpacskái pedig kisebbek voltak az 1 pennysnél. A súlya csak 900 grammot nyomott, ezért mindenki aggódott az életben maradásáért.
Hirdetés
Nem sok esélyt láttak az orvosok a túlélésre, de Francesca végül győztesen távozott az élet-halál harcból. Kilenc hónap alatt csodálatos kislánnyá cseperedett, bár ezidő alatt több egészségügy problémával is szembe kellett néznie: a tüdeje és a veséi még túl fejletlenek voltak a kinti élethez, a szemei is orvosi beavatkozásra szorultak, és tizennégy alkalommal kellett vért kapnia ahhoz, hogy a teste normálisan működhessen.
Hirdetés
Az orvostudománynak köszönhetően ma Francesca teljes életet élhet, gyógyászati segédeszközök és gépek nélkül, boldogan, a családja körében. Ő azon csodák egyike, akik láttán érdemes bízni és hinni.
Úgy éreztem, a testem leáll” – A pajzsmirigyrákos nő elárulta, mi volt az első tünet, amit minden orvos...
Mindenegyben blog 2025. június 30. (hétfő), 07:51
Amikor elhagyott egy fiatalabb nőért, a gyerekeim az ő oldalára álltak – de most, hogy meghalt, hirtelen újra anyának szólítanak…” Tizenöt év csend. Tizenöt év magány. Ennyi ideje nem hívtak fel sem névnapon, sem karácsonykor. Amikor a férjem, Tamás otthagyott engem Eszterért – egy nála húsz évvel fiatalabb nőért –, a gyerekeink gondolkodás nélkül mellé álltak. Végül is Tamás egy nagyvállalat igazgatója volt, befolyással, pénzzel, kapcsolatokkal. És én? Én csak egy „megkeseredett” elvált nő lettem számukra, akit jobb elfelejteni. Sokáig azt hittem, tényleg nincs rám szükségük többé. Aztán Tamás szíve megállt. A temetés után pedig olyan üzenetek kezdtek záporozni tőlük, amilyeneket már rég nem kaptam: – Anya, hogy vagy? – Anyu, nem találkoznánk valamikor? Először nem értettem, mi ez a hirtelen fordulat. Aztán megtudták: Tamás mindenét a fiatal feleségére hagyta. És ekkor... eszükbe jutott, hogy van egy édesanyjuk is, akinek még van valamije. Azóta gyakrabban jönnek. Cukorkával, kedves szavakkal, kis mosolyokkal. De a lányom a minap egyenesen kimondta: – Mama, gondoltál már arra, hogy ideje lenne végrendeletet írni? Csak mosolyogtam. Egyikük sem tudja, hogy a végrendeletem már rég elkészült. És nem nekik szól. Hogy mit terveztem?
Révész Ilona vagyok, 72 éves. Egykoron háromgyerekes családanya, ma már „csak egy néni” a lakótelepen, akinek a...
Mindenegyben blog 2025. június 28. (szombat), 14:36
Semmi képeslap. Semmi hívás. Csak egy szelet torta, egy szám a gyertyán – és a teljes csend. Egészen addig, míg valaki kopogott az ajtón. De amikor kinyitotta, olyasvalaki állt ott, akinek a létezéséről sem tudott… A 97 éves Géza bácsi története egész Magyarországot megrázta.
