Szeretném veletek megosztani a történetemet, ami a minap történt meg velem a budapesti 9. kerületi tescó étterem részlegén. /Egy teljesen átlagos nap volt, éppen ebédeltünk a barátommal, soha nem gondoltam volna, hogy percekkel később már a könnyeimmel fogok küszködni\./
Hirdetés
[adSulvo]
Nem messze tőlünk egy kulturált megjelenésű, ápolt, idős hajléktalan férfi üldögélt. Nem csinált igazándiból semmit, láthatóan csak melegedett, mert fázott.
Pár perc elteltével megjelent két biztonsági őr az idős bácsi mellett. Szegényke hirtelen annyira megijedt, azt hitte, hogy most a grabancánál fogva teszik ki az utcára. Azonban nem ez történt. Az idősebbik őr odalépett hozzá, és kedvesen, tisztelettel megkérdezte, hogy nem-e éhes. A férfi mindenre fel volt készülve csak erre a kérdésre nem. Csodálkozva nézett a bácsika az őrökre!
Hirdetés
- Meghívnak engem egy ebédre? - Igen! - Jött a válasz.
Megkérdezték, hogy mit kér enni. A férfi azt mondta, hogy neki teljesen mindegy. Nem válogatós! Bárminek nagyon örül! Elmentek, majd nem sokkal később visszatértek egy nagy adag étellel. Két nagy szelet rántott hús volt sült krumplival és savanya uborkával. Szívszaggató látvány volt, ahogy a remény vesztett hajléktalan férfi, akibe általában még az emberek segítség helyett, bele is rúgnak, most egy igazi emberséges cselekedetet kapott.
Sírva kezdett neki az evésnek. Hosszú percekig néztük mi is zokogva az egészet. Hihetetlenül jó érzés szállta meg a szívünket, mert adni igenis jó.. Emberségből jelesre vizsgázott ez a két biztonsági őr! Egy megosztást igazán megérdemel tettük! Remélem a Tesco is elismerésben részesíti ezt a két EMBERT! Köszönöm, hogy elolvastad a történetemet! K. András Forrás
Hirdetés
Hirdetés
