Az újszülött meghalt a szülés közben, odaadták az édesanyjának, hogy elbúcsúzhasson tőle… Ami ezután történt az szinte hihetetlen!.
Kate és David Ogg nagyon szerették egymást, de hogy teljesen boldogok lehessenek, szerettek volna gyermeket is… Kate azonban hosszú ideig nem esett teherbe, mindössze az esküvőjük utáni harmadik évben, ekkor azonban az orvos elárult neki még egy jó hírt, tudniillik, hogy ikrei lesznek! Nem meglepő, hogy a leendő szülők boldogságát lehetetlen lett volna leírni.
/Elkezdtek hát felkészülni a babák eljövetelére\: berendezték a gyermekszobát, vettek járókát és persze rengeteg játékot\./
Hirdetés
Kate és David számára azonban a hatodik hónap már vészjóslóan telt, ugyanis idejekorán megindult a szülés.
Hirdetés
Az asszony nagyon nehezen szült. Az a nap tényleges megpróbáltatás volt nem csak számára, de az ikrek számára is. Kate tisztán emlékszik rá, hogy a szülése után odajött hozzájuk az orvos, és megkérdezte, hogy választottak-e már egy nevet a fiúknak. Azt mondták, Jamie-nek fogják nevezni.
Hirdetés
Ezután az orvos szomorúan rájuk nézett és azt suttogta: „őszintén sajnálom, de elvesztettük Jamie-t…”. Ezt hallván David lassan felesége ágyára ereszkedett.
Kate megkérte, hogy engedjék meg neki, hogy legalább egyszer kezében tarthassa a fiát, hogy búcsút mondhasson neki. A kisbaba nagyon hideg volt. Az asszony megkérte a férjét, hogy feküdjön le mellé, hogy ő is melegítse Jamie-t. Letette a kis testet közéjük, és elkezdte mondani halott gyermekének, hogy ő és az édesapja mennyire és vártak rá, és milyen csodálatos leánytestvére született.
Hirdetés
Azt is mondták a fiúnak, hogy otthon nagybátyja, nagynénje, nagymamái és nagypapái is várják. Beszéltek vele és sírtak.
Aztán mindenki legnagyobb meglepetésére Jamie egyszer csak elkezdett lélegezni, majd kinyitotta a szemeit és megfogta édesapja ujját apró kezével, mely alig volt nagyobb, mint a férfi körme. Jamie él!
Susan Sarandon méltó választ adott az őt kritizálóknakSusan Sarandon neve egyet jelent a tehetséggel, a bátorsággal és...
Hirdetés
Mindenegyben blog 2025. március 10. (hétfő), 08:14
"Elmentem az apám temetésére – A nagymamám odajött hozzám, és azt mondta: 'Nem kellene itt lenned.'" Évek óta nem láttam az apámat. Gyerekkoromban elhagyta anyámat és engem, és bár az évek során próbáltam elérni, soha nem válaszolt. Amikor meghallottam, hogy meghalt, nem tudtam eldönteni, hogy elmenjek-e a temetésére. Mégis, valami belül azt súgta, hogy ott kell lennem. A szertartás komor volt, tele idegen emberekkel, akiket nem ismertem. A féltestvéreim, István és Barbara, nem voltak ott, ami furcsának tűnt. Csendben ültem hátul, gondolataimba mélyedve, amikor a nagymamám, Eszter, hirtelen megjelent mellettem. Lehajolt hozzám, és erősen megszorította a karomat. Éles tekintete, amelyet az évei sem tompítottak, áthatóan az enyémbe fúródott. „Nézz körül. Nem vetted észre?” – suttogta. – „Nem kellene itt lenned. Azonnal el kell menned a házába!” Egy kulcsot nyomott a kezembe, és olyan pillantást vetett rám, amely az összes kérdésemet elnémította. „Bízz bennem” – mondta halkan, de határozottan. A szívem hevesen dobogott, miközben észrevétlenül kisurrantam a szertartásról, és az apám házához hajtottam. Halkan beléptem a kulcsot használva. A nappali üres volt, de a dolgozószobából ideges hangok szűrődtek ki. Lassan közelebb osontam, visszafojtott lélegzettel, és belestem. ⬇️ Mi történt a dolgozószobában? Olvasd tovább a történetet, és tárd fel a családi titkokat!
Elmentem az elhidegült apám temetésére — A nagymamám odajött hozzám, és azt mondta: „Nem kellene itt lenned”Elmentem az...
Mindenegyben blog 2025. március 10. (hétfő), 08:08
"Volt feleségem azt követeli, hogy adjam oda elhunyt fiunk megtakarított pénzét a mostohafiának." A fiam zseni volt. Okosabb nálam. Komolyan megfordult a fejemben, hogy apasági tesztet kérjek, annyira elképesztően intelligens volt. (Ez csak vicc.) Amikor a volt feleségemmel elváltunk, a fiam 12 éves volt. Ő 14 éves korában újraházasodott, én pedig 16 éves korában. Mindig velem élt, mivel a volt feleségem a saját életének építésére és a mostohafiával való "jó kapcsolatra" akart összpontosítani. Ritkán látogatta, legfeljebb ünnepekre vitte el néha. Szomorú volt látni. Létrehoztam egy 529-es tervet a számára. Ez egy megtakarítási alap volt, amelyet felsőoktatásra szántam – bármit megvehetett volna belőle, ha továbbtanul. Amikor értesültünk arról, hogy felvették a Yale-re, életem legbüszkébb pillanata volt. De... nem sokkal később, novemberben, a fiamat halálra gázolta egy ittas sofőr. Azóta próbálom feldolgozni a történteket. A temetés szervezése közben a volt feleségem megkeresett, hogy beszélni akar velem a megtakarított pénzről. „Tudom, hogy van ez az alap. Szóval, mivel már nem lesz rá szükséged, szeretném, ha odaadnád a mostohafiamnak. Jerry (az aktuális férje) szerint is ez lenne a tisztességes.” Azt hittem, rosszul hallok. MEGDÖBBENTEM, hogy egyáltalán képes volt erről kérdezni. Úgy döntöttem, ideje helyre tenni őt és a férjét is. ?? ??A teljes történet a kommentek között található.
